Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Mécs László - Falurossza

FALUROSSZÁ Mindörökké ez a sorrend: legelöl a sötét semmi, reggeltelen, reménytelen, mögötte a boroskancsó, (boldogságos varázslámpás), mögötte ül Magyar János, mögötte a cigánybanda, mögötte a tenger bánat. Elül éjjel, hátul éjjel. Kicsi fény a közepében: nótás, boros fénykalitka. Itt virraszt a Falurossza a semmire rámeredve, néha könnye-megeredve, néha heiehujja-hetykén kivilágos kivirradtig. Hajnalodik, harmatozik, mindenkinek hajnalodik: német sógor barázdát vág, gyárat épít, könyvet termel, a cseh szatócs szatóeskodik, angol szomszéd kincset vermel, — Magyar János álmodozik: délibáb-paripát nyergel. Hires falu Európa, közepében kicsi ucea, délibábon lovagolva Magyar János muzsikáltat, kivirágzott nótás lelkét tépve apró darabokra, dobálja az ablakokba s pazar kincsét pazarolja.