Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Mécs László - Nyárspolgár 1929-ben

'MÉCS LÁSZLÓ NYÁRSPOLGÁR 1929-BEN Körülte ál-történelem, ál-békekonierenciák. S valami részeg dáridót és színes bacchanáliát ioszforeszkál a rothadás: íestkultusz, tempó, technika, box-, tennisz-, szépségversenyek, pénz, élvezet, Amerika. Ö taglózottan és kukán egy helyre néz, mint egy süket, nevetnek rajta, mint aki nem érti már a nyelvüket, Dante poklánál rémesebb, vadul leiékezett pokol forr benne s idegeiben egy égett világ haldokol. Hitt egy királyban, hitt a jó hazában, feljebb-léptetö szamárlétrában, a kenyér szentségében (a vastető: a jogrend, törvénytár alatt), munkával szerzett kis vagyon varázsában, nyugdíjban és a műveltségben hitt nagyon. Most él, de lézeng, mint a légy, melyet egy mocskos pipaszár lyukján keresztülkergetett egy vén pipás, egy szalmaszál végével ösztökélve át, Szivárvány szárnyán szenny, mocsok, csak néz, bár a napfény nevet, száz papagály gyönyört locsog. Átkergették egy alagút kormán, walpurgis-éjszakán. a vérszennyes történelem legluciferibb korszakán, lelkét és angyalszárnyait átitatta a fortelem, mossák a konferenciák szagos szappannal és selyem törlővel is törölhetik... Négy évig embervért ivott, farkasként föld alatt lakott, nem voltak szentek a sírok, sem a szüzek, sem a család, sem a testvér, sem a fehér emberi álmok és hitek. A föld szomjas volt, folyt a vér. öt évig új komédia: szibériai garnizon, lelkét és angyalszárnyait megint csak bekenték bizony sátán-ganéjjal. Hazajött. Vadul lefékezett pokol forr benne s idegeiben egy egész világ haldokol. A proletár iivölthei és az eget megremegteti, a nyomorból vörös eposzt csinál öklével. Öneki ez nem szabad, ő jólnevelt. Tébollyal nézi kisfiát, ne fojtsa-é meg, mielőtt megölnék új komédiák. 10?