Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Mécs László - Tűz volt

'MÉCS LÁSZLÓ Tévedt tinóját terelték a vének. Villámgyorsan felállt, hogy észrevette, káromkodott keserveset, nagyot: „Ha már az Isten enned nem hagyott, most odaadlak néki pecsenyének!..." s az égő csűrbe verte egy husánggal..^ Félelmetes volt, mint az ezeréves, keletről idetévedt ős Paraszt, ki végigszántott ezer őszt-tavaszt s leégett minden csűrje szörnyű lánggal.. ». Aztán felállt a Tisza-Duna-tájon, midőn üszök lett kazla, fája, csűrje, káromkodott keserveset, nagyot s amit a vörös tűzvész meghagyott: a tűzbe dobta szivét, hogy ne fájjon.. „ 10?