Wallentínyi Samu (szerk.): Uj magyar líra 1919-1936. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája (Kassa. Karpatia, [1937])

Mécs László - Ki adja vissza

'MÉCS LÁSZLÓ m ADJA VISSZA? Mik kékek voltak, mint az ég, mely boldog emberekre néz, sötétek, mint az ibolyák: a tavasz-csókok nyomai gyönyörű gyermek-szemeim : ki adja, ó ki adja vissza? Mik mindig leltek új csodát: hogy úgy magától lesz tavasz és lesz vetés és lesz virág s karácsonyt rejt a tél, a tél, csodát csináló szemeim: ki adja, ó ki adja vissza? Mik úgy nézték a meztelen fürdő lánykákat, mint akár a fürdő kis legényeket s nem tudták Ádám kínjait, ártatlan gyermek-szemeim : ki adia, ó ki adja vissza? Mik látták a tündéreket a Hernád-parti fák alatt, törpéket a gombák körül, boszorkányt és Szűz Máriát, mesélő gyermek-szemeim : ki adja, ó ki adja vissza? Mik látták még a nagyapát és nagymamát s a másikat, ki élő báránykát hozott s nagynak látták a nagyokat, szép hősi gyermek-szemeim: ki adja, ó ki adja vissza? Mik látták álmok lapjain Tündérország térképeit s még látták a térképeken a régi Ország képeit, nagy, büszke gyermek-szemeim: ki adja, ó ki adja vissza? 10?