Új hajtások. Fiatal szlovákiai magyar írók és költők antológiája (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1953)

Mikus Sándor elbeszélései - A szerződés

A SZERZŐDÉS Asztalosné lassan ballagott lefelé a Templomparton. Csak fent volt a Felsősoron, a komaasszonyéknál szólni, hogy reggei vágni kellene az ősziárpát, mert ha még várnak egy-két napig, úgy járnak, mint tavaly, hogy túlérik a búza és kipereg a szem. A hőség éppen csak enyhült. Az eperfák hosszúra nyúlt árnyéka mögül olyan forróságot leheltek a kis házak sárga, fehér, meg szürke falai, mint a kemence kenyérsütéskor. A házak tövében piszkostollú libák bágyadtan csipegették a széttaposott eperszemeket, odább pedig a község kútja körül a poros papsajtban legelésztek. Tikkadt volt minden még ebben a koraesti kánikulában is, a házak hőséget lehelő falai, a község kútja, a kocsma előtt abrakoló két ló, a felszálló por finom ködébe burkolt templom kőkerítése. Megígérték a komaasszonyék, hogy segítenek. Ők már learatták az őszit, még délután fel is kötözték. A búzával még várni kell egy pár napig, addig segítenek. Pedig nem szívesen szólt nekik, mert ott van a nyakukon az a három apró gyerek, akikre ily nagy dolog idején is kell mosni, meg főzni. Igaz, hogy a nagymosást még aratás előtt elvégezte a komaasszony, de mégis ... — Hát mit csináljak, ha már így van, — beszélgetett magában — hogy Ernő fiamnak be kellett vonulni. Amióta az ura nem él, győzték munkával — a fia meg ő — azon a három holdon. A lánya nélkül is bírták, aki két éve férjnél van Losoncon. Igaz, hogy tavaly még segített, de az idén már nem tud jönni... Várandós. Milyen jól is járt Ferivel a lány. Rendes, becsületes ember. Lakatos, most meg valami, hogy is mondta, no ... valami normázó. Az hát. Mind a ketten keresnek. Az ura a gyárban dolgozik, Ilonka pedig a gyári konyhán. De hát el is kell, amit ketten keresnek. Nem teszi azt Ilonka a bankba. Különösen, ha a kicsi meglesz. Ha nem is eresztette el üresen, mert kapott rendes kelengyét, azért mégis sok minden hiányzik még nekik. így hát el van igazítva a sorsuk, boldogulnak, ha ők is akarják. Észre se vette, ahogy így gondolatokba merülve ment, elhagyva a templomot s már az alvég felé járt. A templommal szemben, mélyen a házsorok között egy bedőlt kerítésű kert mellett, a kovácsműhely előtt két kókadtfejú ló rugdalta a port, egyet rántva néha a zabián és a zörgőláncű rúdon. Asztalosné megigazította hóna aíatt az összegöngyölt zsá34