Új hajtások. Fiatal szlovákiai magyar írók és költők antológiája (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1953)

Mikus Sándor elbeszélései - Két nagy temetés és az emberek

Nem írhatott le többet egy sornál, mikor felállt és reszkető ősz fejével hozzám fordult, becsületes, tiszta, öreg szemét rámemelte és magyarázkodni kezdett: — Nem látok jól szemüveg nélkül. Haza kell menni érte. Elballagott, s mivel valahol a falu vége felé lakott, csak egy jó negyedóra múlva jött meg. Leült és újra hozzáfogott az íráshoz. Odaálltam mellé és néztem az öreg, írástól elszokott kezének mozgását. „Sok szeretettel küldöm tiszteletemet Gottwald elvtárs halálára, fájdalmasan értesültünk elnökünk haláláról. Béke hamvaira" — jöttek ki a sorok az öreg hetvenéves paraszt keze alól. Miközben írt, nagy fehér bajusza alatt reszketett frissen borotvált ráncos álla. Végignéztem rajta.. Nagy fekete félkabátja, kopott, tiszta fekete nadrágja, gondosan fényesített ráncos csizmája, agyonmosott fehér ingje és a kalapja; mind ünneplő ruhadarabok. Viselkedése is ünnepi. — Eljöttem én is — mondja — beleírni ezt-e. A menyem tegnap volt, de engem nem írt alá. Hát elgyöttem én. Az este szóltam éppen, hogy aláírt-e engem? Azt mondta, hogy nem. Mert úgy van az, hogy a meny az nem gondol úgy az emberrel, mint a feleség. Az meg már nem él. Azért jöttem oszt én el, mert én sem akartam kimaradni. így viselkedtek az emberek, a falusi dolgozók Sztálin és Gottwald halálakor. Ezek az emberek egyre jobban feszítik le magukról a paraszt elnevezés, az évszázados név burkát, de egyúttal gondolkodásmódjának régi formáját is. S ez nem megy könnyen, mert az évszázados tulajdonhoz való kötöttségtől, „a saját maga ura" hamis érzésétől — még akkor is, ha ez a „saját maga ura"-ság csak nyomorúságos életviszonyokat teremtett számára, — a paraszti életfelfogástól, a hosszú időkön át tartó vegetáló avult munkaformáktól, s az ehhez hozzánőtt észjárástól kell teljesen megszabadulnia. S ez a parasztság, — amely meg tudta különböztetni a multat a jelentől azzal, hogy életét napról-napra új módon rendezi be, amely ma belép a szövetkezetbe, részt vállal közös dolgaik irányításában, gyermekeit iskolákba tanulni küldi, amelynek a világ dolgairól napról napra változik a felfogása, ez a parasztság Sztálin halálát veszteségnek érzi, s a nehézségeket már az új paraszt gondolkodásával és érzésével viseli, ez a parasztság egyre jobban azon az úton van, hogy az új gondolkodás, a világhoz való új viszonya teljesen eltöltse a lelkét. 3 Üj hajtások 33