Új hajtások. Fiatal szlovákiai magyar írók és költők antológiája (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1953)

Szűcs Béla novellája - Régi világból új világba

termésből... Becsületes dolog az, hogy szívvel-lélekkel dolgozik a szövetkezetnek s közben meglopja?... Meglopta magát és a szövetkezetet. .. Talán csak azért is dolgozik jól, hogy becsapja a többieket, hogy nyugodtan lophasson. Ez rettenetes!... Hogy is juthatott ez eszébe... Megszokta régen. Ez még a régi világ benne... Még nem gyomlálta ki teljesen a gyökereket, még mindig hat rá ... Emlékszik, régen, gyerekkorában, meg később is, mikor idősebb lett, gyakran elemelt ezt-azt... De ők tizen voltak testvérek és egyik kezén megtudja számlálni, hogy hányszor lakott jól gyermekkorában ... De ez a világ örökre eltűnt... Nem! Még sem teljesen. Benne még maradt egy darab belőle ... Lám a felesége már megszabadult ettől. Anna sokat olvas és mindennek örülni tud . .. még annak is, ha egy félliter tejjel többet adnak a tehenek ... Ha Franciaországban siker koronázza a bányászok sztrájkját, ha Koreában két imperialista repülőt lelőnek, ha a Szovjetunióban új munkamódszert találnak ki, ha megjelenik valamelyik lapban egy szép vers ... Anna mindennek örül... Valami olyasminek van birtokában, amit ő még nem ért teljesen, aminek része az a néhány liter tej is. Most még jobban szerette Annát. Szíve körül valami furcsa zsibongást érzett és olyan jó lett volna megcsókolni, de nem akarta felzavarni... Óriássá nőtt előtte az alvó asszony, aki őt is olyan nagyra értékeli, annyira becsüli az ő munkáját is, mint senki más. Milyen nyugodtan alszik.. . Reggel várja a munka. Holnap talán valami újat eszel ki megint, valami új tapasztalatot vesz át a szovjet emberektől... Az ő felesége ... Nem! Sokkal több annál!... Barátja? Nevelője? Segítőtársa? ... Megvan! Elvtársa. Igaz, hogy az ember feleségére nem szokta mondani, kicsit furcsa, de ez a legtalálóbb kifejezés. Kint egy autó robogott az országúton. A fényszórók villámlásszerűen megvilágították a szoba falát. Az óra kettőt mutatott. Elállt az eső és a felkerekedett éleo szél gyakran megrecsegtette az ablakot. Virradt! Friss szél hajlítgatta az eperfa ágait az ablak előtt és néha-néha lehullott egy-egy levél. Andris kinyitotta a szemét. Nem sokat aludt. Ügyesen, csöndben — hogy fel ne keltse feleségét — felöltözött és kicsont. Bement a kamrába és a kis hordóból jól megrakta búzával a tarisznyáját. Nagyokat vert a szíve és gyakran körülnézett, hogy nem látja-e valaki. Mikor megrakta, letette az ajtóba és bement az asszonyhoz, lábujjhegyen oda ment hozzá, megsimogatta és megcsókolta. 139