Új hajtások. Fiatal szlovákiai magyar írók és költők antológiája (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1953)

Szűcs Béla novellája - Régi világból új világba

Az asszony csodálkozva nyitotta ki a szemét. — Hová mégy ilyen korán, Andris? — Tudod megbeszéltük a Bandival, hogy korán reggel bevetjük még azt a kicsit, ami maradt. — Nem lesz sár? — Nem! Jól felszikkadt. Az asszony elmosolyodott, Andris is elhúzta a száját és úgy lépett ki a hűvös őszi reggelbe. Az ajtóból még visszaszólt: — Aludj még kis újítóm. Anna ujjongott a boldogságtól. Lám mégis kár lett volna este a könnyekért, hisz az ő Andrisa nem olyan ember, aki nem érti meg őt. Kiugrott az ágyból, az ablakhoz rohant és gyorsan kinyitotta. A férfi már messze ment. Utána akart- szólni, hogy vigyen valami harapnivalót, hisz délig hosszú lesz éhen. De mikor meglátta Andris vállán a duzzadó tarisznyát, elégedetten mosolyogva becsukta az ablakot. Andris pedig vitte vállán a szövetkezet búzájával telt tarisznyát. Terhe még a szívét is nyomta, de a teher alatt már az új ember kezdte bontogatni szárnyait. Az az ember, aki tudja, hogy szocialista hazánkban számít minden szem búza, minden liter tej ... Ezért határozta el, hogy reggelenkint észrevétlenül visszahordja az eltulajdonított búzát. Mire a fészerhez ért, ahol Bandi a traktort tisztogatta, az akácos mögött, mint bölcs, öreg, jó barát mosolygott az őszi nap. 140