Új hajtások. Fiatal szlovákiai magyar írók és költők antológiája (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1953)

Bábi Tibor versei - Ez a te néped - Csak egyszerű ész - Ezt a fajtát ismerem

EZ A TE NÉPED Mérföldeken át rohantál, gyors vonatok ragadtak tova, vittek nyugtalan vágyaid, sokszor magad se tudtad, hova? Otthont, új hazát kerestél, s hogy minden reményszál [elszakadt, most mégis visszatérsz ide, jobb itt az ismerős ég alatt.. . ! Itt van, ez itt a te hazád! hol minden fűszál ismer téged, s a nép, — bármi nyelven beszél, — mégis, mégis ez a te néped ... ! Nem a régi rabszolga nép! Egymásra tőrt — gyilkot nem [ragad. Kéz kezet fog. Épít serényen, békés, büszke, boldog és szabad! Ilyennek akartad régen, álmaidban ilyennek láttad. Álmod valóra vált, s büszkén vallod magad e nép fiának ... CSAK EGYSZERŰ ÉSZ... Kerestem én az Istent, fát, füvet, kövér papot, kerestem fűben, fában, mondom én: kövér papot, templomban, bazilikában, — mert nékem csak egyszerű ész, — de csak fát, füvet, a papnak pedig, kövér papot találtam; csak kegyelem adatott... EZT A FAJTAT ISMEREM a tehenekkel megetette ... Ezt a fajtát, ezt ismerem! Volt idő, hogy egész nyáron át dolgoztatott velem; nappal a mezőn égő nap alatt, estére kevés erőmből csak haza menni maradt, akkor meg lovait keféitette; pihenő időm, verseim 10 Diák voltam, — csavargónak nézett. Néha enni adott, s szentistvánkor mérte ki a fizetséget: jó szerencsét kívánt, egy pár rossz bakancsot, „istenáldját" adott, s útravalónak száraz kenyeret.