Új hajtások. Fiatal szlovákiai magyar írók és költők antológiája (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1953)

Bábi Tibor versei - A kulák istene

Ha akarok, hát mehetek, amerre szemem lát. — Folytathatom az iskolát! — Ott álltam, mint száraz kút felett a szélbe csikorgó gém, — éhesen, árván, egyedül, — az alföld kellős közepén ... Gyalog indultam, keserű, vad haraggal: megint orszápút bolondja, s akkorát dobbantottam, hogy süllyedni kezdett a kulák kétszáz holdja ... A KULÁK ISTENE (Egy eszelős, öreg kulákról, akit Fajézusnak csúfol a falu népe) Bütykös ujjad rózsafüzért morzsol, vén, csúf szakállad fenyeget, [reszket, fogatlan, fekete szád sustorog — egymásután hányod a keresztet. Dohos, rejtett szobád főhadiszállás, tanyája minden rossz indulatnak, hol őrült imáid magyarázod a süket falaknak s önmagadnak. Istened kegyetlen, furcsa isten, haragos szakálla van, mint neked. Gyűlöl mindent és háborút akar, mindig mindenben egyetért veled. Egész éjjel csak hozzá fohászkodsz, biztatod őt, uszítod, piszkálod: — Add vissza földem, erdőm, [legelőm, gyújtsd, borítsd föl értük [a világot... ! Reggel, ha kél a nap és benevet ablakodon a fiatal élet, ébreszthet a fény, hiába ébreszt. Horkolsz mélyen, sötéten s nem [érzed. 11