Új hajtások. Fiatal szlovákiai magyar írók és költők antológiája (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1953)

Petrőczi Bálint elbeszélései - Libusa brigádja

Hosszú, nagy asztal körül ültek az elvtársak. Négy nő is volt köztük. Egyikük felháborodottan kijelentette: — Mit bolondulnak ezek a csitrik, nem férnek a bőrükbe! Úgyis nyakig vagyunk a munkában! A tanács tagjai már-már igazat akartak adni a csípősnyelvű akadékoskodónak, amikor Kovács Laji, aki az ifjúság részéről volt benne az üzemi tanácsban, felpattant székéről. A máskor csendes, halkszavú fiú most csak úgy füstölgött. — Hát hogy gondolja ezt az elvtársnő? Nem az a teendő itt, hogy ahol csak lehet, nőket alkalmazzunk a férfiak helyett. — De mit szólnak majd ehhez a régi munkások? Azt hiszitek, hogy ebbe könnyen belenyugszanak? Csak felbosszantjuk őket és elvesszük a kedvüket... A lányok még meggondolhatják magukat, ott hagynak csapot-papot és mi szégyenben maradunk miattuk, — érvelt egy idősebb mintalakatos. A tanácsterem tele volt dohányfüsttel, bár az ablakok nyitva voltak. Már két órája tartott a gyűlés. Sokan szerettek volna már hazamenni. Kincses Pista bácsitól, az elnöktől sokat vártunk. Zömök, őszeshajú ember. Már fiatalkorától benne volt a munkásmozgalomban. Vörös katona is volt a Szovjetunióban s amikor onnan hazajött, még a húszas évek elején, nem volt nyugta, de nem is volt állandó munkája. Az éhségből, börtönből bőven kijutott a része. Az üzemben nagyon szeretik. Idős kora ellenére sokat olvas, műveli magát. És most, amikor a fiatalok kezdeményezéséről hallott, boldogan fellélekzett: — Nem úgy van, elvtársak, — mondta megfontolt szavakkal — Kovács Lajinak van igaza. Épp ilyen tettekre van szükségünk, hogy felvillanyozzuk dolgozó társainkat, hogy megmutassuk az elmaradóknak, hogyan lehet gazdaságosabban dolgozni. Ha visszautasítanánk ezeket a kezdeményező fiatalokat, éppen most, amikor oly nehezen teljesítjük a tervet, ez hátrafelé jelentene lépést. Segítenünk kell őket. Ez a kötelességünk!... Ajánlom, elvtársak, hogy a tanács részérói bízzuk meg Kovács elvtársat, járjon utána a brigád ügyének. * És másnap Kovács Lajival elmentünk a termelésvezető mérnökhöz. Előadtuk tervünket. A mérnök negyven év körül: férfi. Félig kopasz koponyája, mint a tükör ragyogott a beömlő napfényben. íróasztalán heverő papírosokkal babrált. Ideges volt. Látszott rajta, hogy nem szívesen fogad bennünket. — Azt ajánlom, — mondotta végül — a lányok tanulják ki előbb a mesterséget, aztán nyugodtan dolgozhatnak majd a 103