Új hajtások. Fiatal szlovákiai magyar írók és költők antológiája (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1953)
Petrőczi Bálint elbeszélései - Libusa brigádja
gépeken. Drága gépek ezek... Ne vegyék úgy, mintha a nők ellen lennék, de nem bízom bennük. Elrontják a gépeket és sokkal nagyobb kárt csinálnak, mint hasznot. — Az üzemi tanács megbízatásából jöttünk, — ellenkezett Lajos — a mérnök úr talán nem hallott átképzett munkásokról ? A termelésvezető erre felpattant a székről. Kifogyott a türelméből. — Tessék, keressenek maguknak munkahelyet! Ne mondják, hogy minden jónak az elrontója vagyok. Ha találnak, jelentsék be, engedélyezni fogom. Szó nélkül hagytuk el az irodát. Bosszankodtunk a mérnök hányaveti viselkedésén. — Tudja is ő, hogy mi történik a műhelyekben? — szólalt meg Eszti halkan. — Már hónapok óta alig láttuk. — Néha azért mutatkozik, — mondotta Laji. — Azelőtt csak ordítozott a munkásokra, de most a felszabadulás után egyszerre olyan lett, mint akinek elvágták a torkát... Nem is tudom, minek tartják itt. Pótolhatatlan, így mondják ... — Utána kellene nézni, kicsoda tulajdonképpen? — szóltam, amikor kiértünk az udvarra. — Most hova megyünk? — A műszerész műhelybe, — indítványozta Lajcsi. Tetszett nekem ez a fiú. Jól esett a gondoskodása. Velünk érzett. A műhely vezetőmestere testes, idősebb ember volt. Hátra tett kézzel járkált a gépek között, hogy kidülledő hasát egyensúlyozhassa. Amikor megleptük őt kérelmünkkel, egykedvű maradt az arca. Kényszeredetten végigvezetett a műhelyen. Közben csak a vállát vonogatta és azt motyogta, hogy itt nincs helye a lányoknak: — Itt csak tanoncok tanulhatnak és ez nem is lányoknak való munka. Majd hozzánk csatlakozott egy asszony. Ő volt az, aki tegnap az üzemi tanács ülésén oly hevesen kirohant ellenünk. Éles tekintettel végigmért bennünket. Bevallom, kissé meg is szeppentünk. — Ti vagytok azok a híresek? — nézett végig rajtunk fitymálón. Itt is elutasítottak. Amikor elhagytuk a műhelyt, még kint is a fülünkben zúgtak a pocakos mester szavai, amelyeket tűszúrásként utánunk küldött: — Itt hagyom az üzemet, ha ide akarnának jönni! * 104