Új hajtások. Fiatal szlovákiai magyar írók és költők antológiája (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1953)

Petrőczi Bálint elbeszélései - Libusa brigádja

LIBUSA BRIGÁDJA Lányok brigádot alakítottak! Érdekelt a dolog, mert akkoriban, még 1951 elején, kevés volt az üzemekben a jól működő ifjúsági termelési brigádok száma. Egy délután elmentem Libusához, a brigád egyik főszervezőjéhez. Csak az anyját találtam otthon. Jól megtermett asszony volt, aki alig tudta felvenni régebbi ruháit, annyira elhízott. Kissé összehúzott szemöldökkel, kedvtelenül fogadott. Eleinte nem értettem, miért. Amikor elmondottam látogatásom célját, felsóhajtott: — Hát maga is amiatt jött? — és feleletet sem várva bevezetett a szobába. Mellém ült. Alig fért el a széken. Bőbeszédű asszony lévén türelmetlenül várta, hogy megszólalhasson: — Mondja kérem, okos dolgot csinál a lányom? Tudja, eddig nagyon haragudtam rá. Férjem villanyszerelő ugyanabban a gyárban, de törődik is ő azzal, hogy a lányából több legyen, mint ő. Libusa tisztára reá ütött. A mosástól kivörösödött húsos kezét összecsapva sopánkodva kérdezte: — Hát minek hordtam annyi tojást, vajat a falvakból a városba a háború alatt? Szépen öltöztettem, taníttattam... s ő meg tavaly otthagyta az irodát s munkáslány lett. Telebeszélték a fejét azok a kékingesek. Ürilányt akartam belőle nevelni, jól férjhez adni. S most, hogy felnőtt, elvesztette a fejét. Hiába mondom neki, nem félsz az istentől, te lány? Ő csak nevet rajtam s azt feleli: Te még régi tipusú asszony vagy mama! Hát hallott már ilyet? Sopánkodott volna tovább is, hogy bebizonyítsa az igazát, ha egyszerre be nem toppan Libusa. A műszakból jött. — Na, most újra eldicsekedhetsz a te híres brigádoddal! — szólt az anya a lányához. Libusa elpirult. — Anyám... anyám, hát mégsem tudsz megbékülni? — Bizony híres is a brigád, — siettem megnyugtatni az anyát. — Nehezen hiszem el. Hát mit csinál ő? Fúrógépen dolgozik! Az olyan nagy valami ? Az irodai munkához több ész kell... No de nem zavarom magukat. — Jó asszony az anyám, — szólt kisebb szünet után Libusa, amikor már magunkra maradtunk, — de mindig az fúrja az oldalát, hogy a lányok csak akkor lehetnek boldogok, ha iroi 7* 99