Új hajtások. Fiatal szlovákiai magyar írók és költők antológiája (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1953)

Petrőczi Bálint elbeszélései - Libusa brigádja

dában dolgoznak és ha doktorokhoz, mérnökökhöz mehetnek férjhez. Libusa nem mondható nagy szépségnek. Vékony orra kissé szögletesen ugrik ki. Haja szalmaszőke. Ámde a szeme az szép. Azt meg kell hagyni, hogy szép. Ügy kéklik, mintha búzavirág lenne. És magas lány ez a Libusa. Sudár termetű. Gyermekko­rában még gólyalábúnak is csúfolták... — Nem tagadom, még nem is olyan régen, — fűzte tovább a beszélgetés fonalát Libusa, — bizony ábrándoztam én is az urilányok életéről: így volt ez még 1950 elején is, amikor még az irodában dolgoztam. Kinevettem a lányokat, amikor az ifjú­sági gyűlésekre hívtak. A könyvelőségben róttam a számokat, de az eszem mindig máshol járt. Libusa elgondolkodva kitekintett az ablakon. Fiatal, tavaszi idő volt. A fák apró rügyekbe kapó ágain vidáman ugrándoztak a verebek. — Tavaly tavasszal az üzemi ifjúsági szervezet színdarabot akart előadni, — mondta Libusa, — rábeszéltek, hogy játsszam az egyik szerepet... Sikerünk volt. Utána kijártunk a falvakba. Megtetszett ez a társas élet. .. Tudja, a kedvetlen, zárkózott lányból olyan ember lett, akiről most azt mondják, hogy min­den lében kanál! — nevetett fel Libusa. — Azóta ismertem fel, hogy mennyivel szebb így az élet. S azóta jobban érdekeltek az üzemi ügyek is. Engem is bántott már, hogy nehezen telje­sítjük a tervet. Vitatkoztunk is erről eleget. A kályhagyártő osztály aggasztott legjobban bennünket. Kevés volt ott a mun­kaerő s így nem tudták jól kiszolgálni a szalagot. Nyár eleje lehetett, amikor az ifjúsági szervezet elhatározta, hogy brigádot küld a műhely megsegítésére. A könyvelőségből öt lány jelent­kezett, köztük én is ... S ott is maradtunk. — No és a brigád? Hogy szervezték meg? — Az külön história, — mosolyodott el Libusa s a rádió mellett fölhalmozott könyvekben kezdett turkálni. Egy bro­súrát nyomott a kezembe. — Látja, ezzel kezdődött a brigád története. A kékszínű fedőlapon egy marógépen dolgozó lány fény­képe volt: „Anna Kuznyecova — egy évvel előre dolgozunk" — olvastam a feliratot. — Látom, — szólalt meg ezután — hogy érdekli a törté­net, hát elmondom ... De mielőtt elkezdeném, Esztiről is kel­lene valamit mondanom, akivel együtt kezdtük a brigádot szer­vezni . .. * 100

Next

/
Oldalképek
Tartalom