Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában

III. A nyelvhasználat - 1. A nyelvhasználat kezdeti szabályozása

A N ŕELVHASZNÁLAT 93 — az egyházközségek tetszés szerint határozhatják meg anyakönyveik vezetésének, az egyházi ügyek intézésének nyelvét és iskoláik oktatási nyelvét; — az egyházi felsőbb testületek és hatóságok önmaguk állapítják meg a tanácskozás, a jegyzőkönyv, az ügyvitel és az egyházközségekkel való érint-, kezés nyelvét; ha különböző egyházak és egyházi felsőbbfokú hatóságok érintkeznek egymással, akkor egymás nyelvét is használhatják; — az egyházi felsőbb és legfelsőbb hatóságok a kormányhoz intézett beadványaikban ügyviteli vagy jegyzőkönyvi nyelvüket és hasábosan az állam hivatalos nyelvét használhatják; a törvényhatóságokhoz és azok közegeihez a jegyzőkönyvi nyelvek bármelyikén fordulhatnak; az egyházközségek a kormánnyal és a saját törvényhatóságukkal való hivatalos érintkezés során szintén használhatják ügykezelési nyelvüket, más törvényhatóságokkal való kapcsolatukban pedig azok jegyzőkönyvi nyelveinek egyikét; — a közoktatási miniszter köteles gondoskodni arról, hogy az állami tanintézetek bármely nemzetiséghez tartozó, nagyobb számban együtt élő polgárai az általuk lakott vidék közelében anyanyelvükön képezhessék magukat; — a vegyes vidékeken felállított állami közép- és felső tanodákban nyelvi és irodalmi tanszékeket kell felállítani; — az egyetemen az országban „divatozó nyelvek és azok irodalmai számára" tanszékeket állítanak fel; — a községek közgyűlései maguk választják meg jegyzőkönyvük és ügyvitelük nyelvét; a jegyzőkönyvet azon a nyelven is kell vezetni, amelyet a „szavazatképes tagoknak egyötöde" szükségesnek tart; — a községi tisztviselők a községbeliekkel való érintkezésben azok nyelvét kötelesek használni; — a községek saját törvényhatóságukhoz és annak közegeihez, valamint a kormányhoz intézett beadványaikban saját ügykezelési nyelvüket is használhatják; más törvényhatóságokhoz és azok közegeihez intézett beadványaikban az illető törvényhatóság jegyzőkönyvi nyelveinek egyikét is használhatják; — az ország minden polgára saját községéhez, egyházi hatóságához és törvényhatóságához, annak közegeihez, valamint a kormányhoz intézett beadványait anyanyelvén nyújthatja be; más községekhez, törvényhatóságokhoz és azok közegeihez intézett beadványaiban a hivatalos nyelven kívül az illető község vagy a törvényhatóság jegyzőkönyvi nyelvét, vagy nyelveinek egyikét használhatja; — a községi és az egyházi gyűléseken mindazok a személyek, akiket a szólás joga megillet, szabadon használhatják anyanyelvüket;