Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában
III. A nyelvhasználat - 1. A nyelvhasználat kezdeti szabályozása
94 A N ŕELVHASZNÁLAT 94 — a magánintézetek és egyletek nyelvét az alapítók határozzák meg; — a társulatok és az általuk létesített intézetek egymás között saját nyelvükön érintkezhetnek; — a kormány gondoskodik arról, hogy „az országos bírói és közigazgatási hivatalokra" lehetőleg „a különböző nemzetiségekből a szükséges nyelveken tökéletesen jártas" és másként is alkalmas személyeket alkalmazzanak 10 2. A nyelvhasználat szabályozása több mint száz esztendő távlatából is nagyvonalúnak tűnik. A polgári Csehszlovákia Alkotmánylevelének 128. §-a lényegében szabad nyelvhasználatot biztosított az ország egész lakossága számára, a hivatalos érintkezés kivételével. A köztársaság polgárai az általános törvények keretei közt bármilyen nyelvet szabadon használhattak „a magán- és a kereskedelmi érintkezésben, a vallást érintő ügyekben, a sajtóban és mindennemű kiadványban vagy nyilvános népgyűléseken". Az említett szakasz 3. bekezdése különben — mint az Alkotmánylevél hatodik fejezetével kapcsolatban említettük — a kisebbségi szerződés 7. cikkelyének (szintén a 3. bekezdés) az átvétele. A nyelvi törvény tehát egyáltalán nem érinti a magánérintkezés során kialakult nyelvhasználatot, amint arról az Alkotmánylevél 128. §-ának 3. és 4. bekezdése rendelkezik. A szabad nyelvhasználathoz egyébként a köztársaság védelméről szóló törvény nyújt segítséget 10 3. Az „általános törvények keretei közt" hangzású záradékkal először a 128. szakaszban találkozunk. Erre a jogi irodalom azzal a magyarázattal szolgál, hogy az „általános törvény" fogalmán olyan jogi normát kell érteni, amely egyenlő mértékben vonatkozik minden csehszlovák állampolgárra, bármily nemzetiségű és vallású is legyen 10 4. Maga a nemzetközi szerződés egyébként nem tartalmazza „az általános törvények keretei közt" záradékot. További 102/ Vö.: Sobota, Emil: i.m., 21.1.; az 1868:XLIV. t.c. (a nemzeti egyenjogúság tárgyában). Az Országos Törvénytárban kihirdették 1868. december 9-én. — Vö.: Magyar Törvénytár, 1836—1868. évi törvénycikkek, Budapest 1896, 490—494. 1.; Magyarország hatályos törvényei, kiegészítve a törvényeket módosító jogszabályokkal. I. kötet, Budapest 1943, 156—165.1. 103/ Az 1923. évi 50. sz. törvény 14. §-ának 2. és 3. bekezdése: — Sbírka..., 1923. évf, 23. rész, 210.1.; az 1921. augusztus 12-i 309. sz. törvény (az elnyomás ellen és a gyülekezési szabadság védelméről). — Sbírka.., 1921. évf, 71. rész, 1254—1255.1. 104/ A Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság 1933. január 17-i 737. (Bohusl. adm.10275) sz. elvi jelentőségű határozata szerint ilyennek számított a nyelvi törvény és annak végrehajtási rendelete. — Peška, Z.: i.m, 327.1.
