Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában

III. A nyelvhasználat - 1. A nyelvhasználat kezdeti szabályozása

A N ŕELVHASZNÁLAT 87 szabályozásáról) 1. §-ában, továbbá az 1918. december 10-i 64. számú törvényben (a szlovákiai rendkívüli intézkedésekről) és az 1919. január 30-i 56, számú igazságügyminiszteri rendelet (egyes állások betöltéséről) 3. §-ában. A Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság határozatában kimondja: „más nemzeti törzsek tagjai", akiket az új állam befogadott, nemzeti jogaik gyakorlásával kapcsolatban csak annyi jogra támaszthatnak igényt, amennyi elégséges ahhoz, hogy nemzeti létüket kibontakoztassák és nyelvüket használhassák, de csak akkor, ha az állam ezt a jogot megadhatja anélkül, hogy nemzeti jellege sérelmet szenvedne; ezek a jogok kizárólag csehszlovák állampolgárokat illetnek meg". Az említett bíróság a továbbiakban azt is hangsúlyozza, hogy ezt az igényt — amely egyébként a „kisebbségi jog" tartalmának jelentékeny hányadát képezi s amely az „1867. XII. 21-i 142. Ř. z. sz. állami alaptörvény 19. cikkelyében gyökerezik, melyet a csszl. nemzeti állam 1918. X. 28-i 11. sz. törvényének 2. cikkelye" hatályban hagyott — sohasem szabad úgy fokozni, hogy annak következtében a cseh nyelv bármikor hátrányos helyzetbe kerülhessen. Csupán annyira, hogy az állam területén élő „idegen nemzeti törzsek tagjainak, amennyiben azok ismert nemzeti kisebbséget alkotnak", lehetőségük nyíljon jogaikat saját „nyelvükön keresni és meglelni" mindazokon a területeken, amelyeken számításba jöhetnek „mint állami kisebbség". Tehát az e területek számára „létesített és illetékes hivataloknál és hatóságoknál" is. A Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság egyúttal olyan álláspontra helyezkedett, hogy a nyelvhasználat szabályozásával kapcsolatban a „területi" elvet kell figyelembe venni, s annak a nézetének adott kifejezést, hogy „az áltaiános jogi meggyőződés szerint" a kisebbségvédelem területi alapegységeként a „bírósági járás" a legmegfelelőbb. Csak olyan nemzetiség védelme jöhet számításba, amelynek tagjai az egyes járásokban a lakosságnak legalább a „felét" alkotják. A kisebbségvédelmet azonban az állampolgá99/ A Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság eseli nyelven a kővetkezőket szögezi le: „Příslušníci národních kmenů, do území státu tohoto pojatých, nemohou vůči státu tomuto co svých práv národních činiti více nároků, než aby jím poskytnutá byla možnost žiti vlastním svým národním životem a užívati svého vlastního jazyka, pokud práva tato může stát národní poskytnouti, aniž by pozbyl svého národního rázu (...). Ochrana tato jest dána státním jinojazyčním menšinám jako příslušníkům tohoto státu." — Sbírka rozhodnutí nejvyššího soudu správního ve věcech správních. Praha 1921, 557—558.1.