Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában
III. A nyelvhasználat - 1. A nyelvhasználat kezdeti szabályozása
88 A N ŕELVHASZNÁLAT 88 rokra korlátozza, területi alapon. Ezt a védelmet később a Bohuslav, správ. XII. számú határozatával a jogi személyekre is kiterjesztette 10 0. A határozatnak a cseh és a szlovák nyelvet érintő része az új állam egész területére vonatkozik, minthogy az 1918. október 28-i 11. számú törvény az egész országra kiterjed. Nem mondhatjuk el ugyanezt a határozat másik feléről. A csehszlovák kisebbségi jog alapját ugyanis a határozat szerint az 1867. évi 142. számú állami alaptörvény (a decemberi alkotmány) tartalmazza, holott ennek hatálya nem terjedt ki a történelmi Magyarország területére. A Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság tehát nem vette figyelembe a történelmi tényt, hogy Szlovákia területe 1918 előtt nem Ausztriához, hanem Magyarországhoz tartozott. Nem fejtette ki álláspontját „a nemzetiségi egyenjogúság tárgyában" kiadott 1868.XLIV. tc. értelmezésével kapcsolatban sem. A jogi helyzet, amelyet az 1867. évi 142. számú alaptörvény 19. cikkelye alakított ki, nem állt összhangban a tényleges helyzettel. A nyelvi egyenjogúságot Cseh- és Morvaországban csupán rendeletekkel valósították meg. Az utóbbi időben az 1880. április 19-i Stremayr-féle rendelet (a csehországi 14. számú, a morvaországi 17. számú) volt hatályban, amely szabályozta a közigazgatási hivatalok, a bíróságok, valamint az ügyészségek nyelvhasználatát a felekkel és az önkormányzati hivatalokkal való érintkezésben. A nyelvek egyenjogúságát a „külső nyelvhasználat" terén ugyan megvalósította, de belső ügyviteli nyelvként érintetlenül hagyta a német nyelv kizárólagos uralmát. Az 1897. évi Badeni-féle rendeletek (a csehországi 12. és 13. számú, a morvaországi 29. és 30. számú), amelyeket a belügy, a pénzügy, a kereskedelem és a földművelésügy irányítása alá tartozó csehországi és morvaországi hivatalok, valamint a bíróságok és az ügyészségek számára adtak ki, rövid életűnek bizonyultak. Badeni lemondása után, 1898-ban megjelent a Gautsch-féle nyelvhasználati rendelet (a csehországi 16. számú, a morvaországi 19. számú). Csehországot három nyelvterületre (cseh, német és vegyes) osztotta. Az első kettőben a német vagy a cseh nyelvnek kellett betöltenie a kizárólagos belső és külső ügyviteli nyelv feladatát, a harmadikban, a vegyes nyelvterületen a kétnyelvűségnek kellett érvényesülnie. Egész Morvaország vegyes nyelvterületnek számított. Paul Gautsch után Franz Thun-Hohenstein tett kísérletet a nyelvi kérdés megoldására, az ő kísérlete azonban szintén sikertelen maradt. Nem mond100/ A Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság határozata ezt tartalmazza: „Právo na ochranu menšinovou v ohledu jazykovém mají i osoby právnické, tedy též okresní školní rada, pokud vystupuje jako strana k obhájení svých práv." — i.m., 559.1.
