Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában

II. A csehszlovák állam népessége - 6. A magyar nyelvterület

A CSEHSZLOVÁK ÁLLAM NÉPESSÉGE 81 vidéken is több szlovák telep létesült: Barsbese, Kissalló, Damásd, Csata, Felsőfegyvernek, Nagypeszek és Lontó határában. Még mindig erős magyar kisebbség élt a honti vidéken fekvő Báton, Csánkon, Alsózsemberen, Hontkiskéren, Hontvarsányon, Horhin, Nagykereskényben, Derzsenyén, Dalmadon, Hévmagyarádon, továbbá Selmec- és Bélabányán (6340,41,8 %), Korponán (484,12,1 %), Gyűgyön (75,53,6 %) és Merén (91,54,8 %). A középső nyelvterületen, Losonc vidékén több telep létesült Bozita, továbbá Pilis, Fülek és Ragyolc határában. Az 1930. évi népszámlálás adatai a szlovákság javára történt jelentékeny eltolódásról tanúskodnak Fülekkelecsény, Perse, Mucsény és Csákányháza községekben. Honti területen Deménd, Felsőszemeréd, Egeg és Ipolyság majorságain, majd kelet felé haladva Kiscsalomja, Ipolyharaszti, Leszenye, Bátorfalu, Tótgyarmat és Zséiy községben, a nógrádi és gömöri területeken pedig Fülekpilis, Fülek, Ragyolc, Perse, Vilke, Mucsény, Csákányháza, Osgyán, Dúsa, Várgede, Jánosi, Bellény és Dobóca községekben erősödött a szlovák elem. A nógrádi területen egyébként különösen szembetűnő a magyar nyelvű lakosság lélekszámának gyors apadása Zsély, Bussa, Felsőzellő, Tőrincs, Vilke, Ipolynyitra, Bolyk és Kétkeresztúr községekben, valamint Losonc városában. A szlovák nyelvterületen pedig néhány jellegzetes nógrádi településről csaknem teljesen kiszorult a magyarság. Említésre méltó közülük Ebeck, Szklabonya, Kiskürtös, Alsósztregova, Gács, Videfalva. Az ékszerű behatolás veszélye a magyar nyelvterületre több helyen is fenyegetett. A legismertebb ékek közt lehet említeni az Egeg és Ipolyság között alakulót, majd Bátorfalunál az országhatár felé épülőt, de a Kassa alatti terület is meglehetősen veszélyeztetetté vált. A Kassától délre élő ún. ósva-völgyi szigetmagyarság az első köztársaság két évtizede alatt csaknem teljesen eltűnt. A kétnyelvű Györké és Felsőcsáj községekben a magyarság már az 1930-as népszámláláskor 10 % alatt maradt. A harmincas évek folyamán Beszter, Magyarbőd, Garbócbogdány, Felsőcsáj, Györké, Nagyszalánc és Kisszalánc iránt erősödött a szlovákság érdeklődése. A magyarság nagyobb méretű térvesztése tapasztalható a Ronyva-vidéken. A Ronyva-völgyi térvesztésnek az elsők között Legenye és Alsómihályi esett áldozatul. A szlovákság gyarapodása nagyobb méreteket öltött Nagytoronya, Kistoronya, Szürnyeg, Kisbari és Bodrogszerdahely községekben. A magyarság egyre fogyott az Ósva-völgyben, a Ronyva-völgyben, a Bozsva—Ronyva-közben, a Bozsva-völgyben, az Ond-völgyben, s néhány évtized múlva csaknem eltűnt, nyoma veszett.