Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában
II. A csehszlovák állam népessége - 6. A magyar nyelvterület
82 A CSEHSZLOVÁK ÁLLAM NÉPESSÉGE 82 Egyre inkább előtérbe került a tiszaháti cseh-rutén korridorszerű telepítés kérdése. Ez a kárpátaljai Munkács, valamint Bátyú alatt merült fel, azon a részen, ahol a zárt nyelvterület a legjobban összeszűkül, s a rutén nyelvhatár a legközelebb került az országhatárhoz. Itt létesült a Svoboda nevű cseh-rutén település, de további két telep is létrejött. Nemzetiségi szempontból vegyes folyosó ékelődött a bodrogközi és a tiszaháti magyar területek közé. A századforduló táján még vita tárgyát képezte, melyik nyelvterület térnyerése és térvesztése volt nagyobb méretű a XIX. század második felében. Mind magyar, mind szlovák részről különös figyelmet fordítottak az etnikai határok eltolódására. Ma már tudjuk, hogy bár lépten-nyomon magyarosítást emlegettek, valójában szlovákosítás folyt. Egyes cseh szakemberek adatai is ezt bizonyítják. Szerintük az államfordulatot megelőző 150 év alatt a magyar—szlovák nyelvhatár közelében akkor elterülő 319 község közül 73 változtatott nemzetiséget, ebből 49 a szlovákság javára 9 1. A kérdés egyébként 1918-ban — talán egyszer s mindenkorra — eldőlt. Azóta csak a magyar etnikum vesztett teret, számos helységben zuhanásszerűen csökkent a lélekszáma, számtalan községből csaknem teljesen kiszorult, lazává vált a települési területe, módosult a nyelvhatára. Az észak-szlovákiai települések felszámolása tartósnak bizonyult. A nyelvszigetek az első köztársaság két évtizede alatt már megszűnőben voltak, s később — a második világégés után — csaknem mind eltűntek. Minden jel arra vall, hogy a magyarság az új földrajzi és közigazgatási területen elvesztette a játszmát, talán örökre. A tények ismeretében könnyen megállapítható, hogy a cseh és szlovák kolóniák elhelyezése színmagyar községekben, valamint a Slovenská liga által létesített iskolák tevékenysége elsősorban a következő térségekben veszélyeztette a magyar nyelvterület egységét: a felsőcsallóközi csücsökben, az Érsekújvártól dél felé a Duna vonaláig alakuló folyosóban, az Ipoly középső folyásától északra eső területsávban, Kassa környékén, a Ronyva völgyében és a Tiszaháton. Köztudomású, hogy a juttatott földek telepes birtokosai a cseh burzsoá91/ Vö.: Arató Endre: Tanulmányok a szlovákiai magyarok történetéből 1918—1975, Budapest 1977, 88. 1.; Révay István: A demográfia tükrében. In: Az ország útja. Magyarok Csehszlovákiában 1918—1938 (Szerk. Borsody István), Budapest 1938, 29., 33—35. 1.; Cintula, Vít: Národopisná mapa uherských Slováků na základe soupisu lidu z 1900. In: Ottův slovník naučný, Praha 1905, XXIII. Díl, 456. 1.; Häufler— Korčák—Král: Zeměpis Československa, Praha 1960, 236.1.
