Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában
II. A csehszlovák állam népessége - 5. A népesség nemzetiségi összetétele - A csehszlovákiai magyarság fejlődése
58 A CSEHSZLOVÁK ÁLLAM NÉPESSÉGE — a történelmi Magyarország állami és közalkalmazottainak, továbbá az iparosoknak és a kereskedőknek, valamint a vasutasoknak a menekülésszerű áttelepülése Magyarország új határai mögé: számuk a kiutasítottakkal együtt 1918 és 1924 között elérte a 106 841 főt; az 1922—1927 közti időszakban Szlovákiából és Kárpátaljáról 6088 személy 7 2 vándorolt ki; — az illetőség kétessé tétele után az állampolgárság megtagadása; — a zsidóság nagymérvű leválása a magyar nemzettestről; — a cigányok önálló nemzetiséggé nyilvánítása és zömének papírszerű beolvasztása a „csehszlovák" nemzetbe; — a politikai kényszer nyílt és burkolt formája; — a szlovák származású közszolgálati alkalmazottak, majd főképp az értelmiségiek visszaszlovákosodása; — a szlovák vidéken élő magyarok nemzetiségének megváltoztatása; — az erőltetett asszimiláció; — a magyarok kizárása a földreform juttatásaiból s az ezzel összefüggő kolonizáció; — a szociális intézkedések felhasználása a nemzetiségi hovatartozás szolgálatában; — a magyar tanítási nyelvű iskolák fokozatos megszüntetése és szlovák tanítási nyelvű iskolák s óvodák létesítése színmagyar községekben; — a magyar lakosok nemzetiségének megváltoztatása egzisztenciális célok szolgálatában; — a fokozott kivándorlás. A szlovákiai és kárpátaljai magyarság lélekszáma tehát lényegesen leapadt, legalábbis papíron, a valóságban azonban minden nehézség ellenére élte megszokott életét, megtartotta szokásait és használta anyanyelvét. Említést érdemel az iskolaköteles gyermekek nemzetiségi összetétele is. Számukat az 1921-es év folyamán kétszer is megállapították. Először 1921. február 15-én, a népszámlálás alkalmával, másodszor pedig az 1921. december 31-i iskolai összeíráskor. A kettő közti rövid időszakban a magyar nemzetiségű tanulók száma országosan 170 951-ről 127 084 főre, Szlovákiában pedig 146 245-ről 107 755 főre csökkent. Ezekről az adatokról az a nézet alakult ki, hogy szolgálhatnak ugyan összehasonlítás alapjául, az 72/ Vö.: Thirring Lajos: Magyarország népessége 1869—1949 között. Magyarország történeti demográfiája, Budapest 1963, 357. I.; Hospodárska štatistika Slovenska (Összeállította Imrich A. Karvaš), Bratislava 1928,110. 1.
