Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában
VIII. A közelmúlt alakulása - 8. Küzdelem a magyar nyelv használatáért
310 A KÖZELMÚLT ALAKULÁSA 331 kell eljuttatniuk beadványaikat a hivatalokhoz, s a velük való kapcsolatban szintén csak a szlovák nyelvet használhatják, A rendelkezés nem érinti a polgároknak, a nemzetiségek tagjainak azokat a jogait, amelyeket speciális jogszabályok másként szabályoznak. Példaként említi a Polgári Perrendtartás 18. §-át, amely szerint az eljárás résztvevőit azonos jogok illetik meg, anyanyelvüket a bíróság előtt mind szóban, mind írásban használhatják, továbbá a Büntető Perrendtartás 2. §-ának 14. bekezdését, amely szerint „minden polgár jogosult arra, hogy a büntetőeljárás során eljáró szervek előtt anyanyelvét használhassa" 45 9. A legnagyobb vihart a 3. szakasz, különösen ennek 4. bekezdése váltotta ki: azóta sem csillapodik, sőt időnként felerősödik. Rendelkezése szerint „A községek, a városok és azok részei, az utcák, a terek, a közterületek nevei és más földrajzi nevek a hivatalos nyelven jelöltetnek meg". A rendelkezésből kitűnik, hogy a községeknek, városoknak, utcáknak, tereknek és más földrajzi helyeknek többnyelvű is lehet az elnevezésük, de valamennyi közül csak a szlovákot szabad feltüntetni. S hol kell a szlovák elnevezéseket használni? Ezt a kérdést egy másik jogi norma, az 1990. november 22-én elfogadott 517. számú törvény 5. §-a szabályozza. Más nyelvek használatáról a törvény 6. szakasza rendelkezik. Az 1. bekezdés lehetővé teszi, hogy a polgárok a hivatalos érintkezésben a szlovákon kívül a cseh nyelvet is használják. Ezzel a joggal az ország bármely polgára élhet. Bárki bárhol a legcsekélyebb korlátozás nélkül használhatja a cseh nemzeti kisebbség nyelvét, nem kell okvetlenül cseh nemzetiségűnek lennie. A törvény tehát egyenjogúvá teszi a cseh és a szlovák nyelvet a hivatalos használatban. A cseh nyelv fakultatív használatát azonban kizárólag a polgárok számára teszi lehetővé, az állami szervek, az önkormányzati szervek és azok dolgozói számára nem engedélyezi annak egyenjogú használatát. Az említett nagyvonalúság nem jellemző a 2. bekezdésre. Ez megengedi ugyan a nemzeti kisebbségek tagjainak, hogy azokban a városokban és községekben, ahol a helyi lakosságnak legalább 20 százalékát alkotják, saját nyelvüket használják a hivatalos érintkezésben, azok a polgárok viszont, akik nem tagjai valamely nemzetiségi kisebbségnek, a hivatalos eljárás 459/ Az 1964. évi 99. sz. törvény módosított és kiegészített szövegét a Szövetségi Gyűlés Elnöksége 1983. augusztus 3-án hirdette ki a törvénytárban 78. számmal; az 1961. évi 141. sz. törvény módosított és kiegészített szövegét egységes szerkezetben a Szövetségi Gyűlés Elnöksége 1973. november 30-án hirdette ki a törvénytárban 148. számmal. — Zbierka..., 1983. évf., 16. rész, 531., 544.1.; 1973. évf., 36. rész, 586—587., 594.1.
