Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában
VIII. A közelmúlt alakulása - 8. Küzdelem a magyar nyelv használatáért
310 A KÖZELMÚLT ALAKULÁSA 332 során ilyen városokban és községekben is csak a hivatalos nyelvet használhatják. Arról, hogy a polgároknak kell-e, s ha kell, milyen okmányt kell felmutatniuk, különösen a jövőben, hogy a hatóság megállapíthassa nemzetiségüket, nem rendelkezik a törvény. Persze az sem biztos, hogy az érintett állampolgár, aki papíron szlováknak vallja magát, valóban tud szlovákul. A magukat szlováknak valló polgárok ugyanis ez idő szerint sok esetben nem, vagy legalábbis nem a kívánt mértékben beszélik a szlovák nyelvet. A nyelv és a nemzetiség ugyanis kettő. S hogy még teljesebbé váljék a diszkrimináció, a törvény felmentést ad az állami szervek és az önkormányzati szervek alkalmazottainak a nemzetiségi nyelvek ismerete és használata alól. Még akkor sem kötelesek valamely kisebbség nyelvét használni, ha történetesen beszélik azt. Igaz, olyan esetekben, ha az ügyfél nem tud szlovákul, az állami szervek és a községi önkormányzatok szervei mérlegelhetik a hivatalos nyelv használatának lehetőségét és módját. Az elmondottakat összegezve a következő megállapításra juthatunk: a hivatalos nyelvről szóló törvény lényegében arra szolgál, hogy korlátozza a Szlovák Köztársaság területén élő nemzeti kisebbségek nyelvének használatát, fokozatosan megteremtse a szlovák nyelv egyeduralmát és használatának kizárólagosságát hivatalos nyelv formájában még azokon a területeken is, ahol többségükben nem szlovákok élnek; a nemzeti kisebbségek nyelve, köztük a magyar, kiszorul a közéletből, s ismét visszahúzódik a családi érintkezés és a kulturális élet területére; a törvény párját ritkító privilégiumot biztosít a szlovák nyelv számára, ugyanakkor diszkriminálja az itt élő nemzeti kisebbségek nyelvét; a nemzeti kisebbségek tagjait másodrendű állampolgárokként kezeli; az etnikai kisebbségek tagjait meg sem említi; minden jel arra mutat, hogy az erőszakos asszimiláció eszközeként fog szolgálni; úgy bánik Szlovákia legnagyobb lélekszámú nemzeti kisebbségével, mintha ennek tagjai itt nem őslakosok, hanem bevándorlók lennének; nem veszi figyelembe az erre vonatkozó nemzetközi dokumentumokat 46 0. Ez a törvény az állampolgári egyenjogúság megcsúfolása. 460/ Elsősorban a koppenhágai dokumentum 4. fejezetéről van szó. Ennek 33. pontja szerint a dokumentumot aláíró államok kötelezték magukat, hogy védeni fogják egyebek közt a nemzeti kisebbségek nyelvi önállóságát, és elősegítik annak fejlődését, továbbá hogy intézkedéseik összhangban lesznek az egyenlőség elvével és nem lesznek diszkriminatív jellegűek. A 34. pont nemcsak egy, hanem több hivatalos nyelv bevezetését sem zárja ki. — Vö.: Národná obroda, 1990. október 17, 11.1.
