Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában
VII. A félmúlt - 2. A Kassai Kormányprogram és következményei
A FÉLMÚLT 253 magát, visszalépett. Sőt, a 73 273 áttelepült közül is csak 59 774 volt azoknak a száma, akik valóban a csere keretében hagyták el Magyarországot 35 0. A Csehszlovákiából áttelepítésre kijelölt magyarok száma elérte a 105 047-et, de közülük csak 68 407 személyt szállítottak át Magyarországra. Családi körülményei megváltozása, a deportálások és a kilátástalan jövő miatt további mintegy 6000 magyar települt át „önként", vagy talán még több is. Ezeket — a csehszlovák fél vétója miatt — nem számították be a cserekvótába. A Magyarországra áttelepültek száma 76 000 körül mozgott 35 1. S hogy nem lett több, az annak köszönhető, hogy időközben felfüggesztették az Egyezmény VIII. cikkelyének alapján kijelölt magyarok átköltöztetését. A lakosságcsere gyakorlatilag 1947. április 12-én kezdődött, s 1948. június 10-én ért véget, bár néhány kitelepítetteket szállító tehervonat még később is elhagyta Csehszlovákiát. A tényleges lakosságcsere 1949. június 5-én fejeződött be: ezen a napon lépte át Párkány és Szob között a csehszlovák—magyar határt az utolsó család. Az ún. lakosságcsere persze kudarccal végződött, hiszen mind Prága, mind Pozsony teljesen irreális számadatokból indult ki. Csehszlovákia anyagi és erkölcsi kára óriási volt. Sajnos, sem az akkori, sem a jelenlegi generáció nem tanult belőle. * A magyarok vagyonának elkobzásával temérdek jogszabály foglalkozott. A hatóságok négy éven át konfiskálták a magyarok földjeit, házait, mindennemű ingatlanát, s osztogatták a magyar vidékre települt szlovákoknak. Mint már említettem, a Szlovák Nemzeti Tanács 1945. február 27-én nagyjelentőségű rendeletet hagyott jóvá a németek és a magyarok, valamint a szlovák nemzet árulói és ellenségei mezőgazdasági ingatlanainak elkobzásáról. Ezt a jogszabályt egészítette ki az SZNT 1945. augusztus 23-án elfogadott 104. számú rendelete 35 2, amely március 1-jei, tehát visszamenő 350/ Az Egyezményhez csatolt Függelék szerint az áttelepülő szlovákok és csehek számába be kellett számítani azokat a Magyarországon állandó lakhellyel bíró szlovák vagy cseh nemzetiségű személyeket is, akik Magyarországról Csehszlovákiába távoztak ennek felszabadulása után. Zömmel ezek települtek át csere nélkül. Akadtak köztük szép számmal itteni magyarok is. Természetesen szlováknak kellett magukat vallaniuk. 351/ Vö.: Archív ÚV KSS, fond ÚV/4/4. Közli Zvara, Juraj: i.m., 64.1.; Gyönyör József: Mi lesz velünk, magyarokkal?, 54—56. 1.; Szabó Károly: A magyar—csehszlovák lakosságcsere története dióhéjban. In: Új Mindenes Gyűjtemény, Pozsony 1993,100., 110.1. 352/ Zbierka nar. SNR, 1945. évf., 17. rész, 139.1.; Gyönyör József: Mi lesz velünk, magyarokkal?, 100.1.
