Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában

VII. A félmúlt - 2. A Kassai Kormányprogram és következményei

252 A FÉLMÚLT 252 kialakult alárendelt viszonyát fejezi ki. Ezt a tényt egyebek között az Egyezmény I. cikkelye is alátámasztja. Az első bekezdés ugyan lehetővé teszi, hogy minden szlovák vagy cseh nemzetiségű magyar állampolgár jelentkezhessék áttelepülésre, de a csehszlovák fél fenntartja magának a jogot, hogy elbírálja, kinek a jelentkezését fogadja el, kinek az áttelepülésével ért egyet, kit fogad be Csehszlovákiába. A magyar kormánynak nincs joga megakadályozni senkinek az áttelepülését. Az V. cikkely ugyancsak az egyoldalúságról tanúskodik. Ennek rendelkezése szerint a csehszlovák fél dönti el, kiket jelöl ki áttelepítésre azok közű] a csehszlovákiai magyarok közül, akiket az 1945. augusztus 2-i 33. számú köztársasági elnöki alkotmánydekrétum alapján megfosztottak csehszlovák állampolgárságuktól. Valamennyi magyar számításba jöhetett. A csehszlovák kormány ezen felül azt a jogot is biztosította a maga számára, hogy olyan magyarokat is kitelepíthessen, akikről az Egyezmény VIII. cikkelyében esik szó. A kortársak előtt világos volt, hogy nemcsak az Egyezmény jött létre nemzetközi nyomásra, hanem annak magyarországi ratifikálása is. A csehszlovákiai magyarokat az említett V. és VIII. cikkely alapján jelölték ki áttelepítésre. Az V. cikkely lehetővé tette, hogy Csehszlovákiából annyi magyart telepítsenek ki, amennyi magyarországi szlovák vagy cseh települ át önként a Csehszlovák Köztársaságba, s hogy ezeknek a magyaroknak módjuk legyen a VI. cikkely 1. bekezdése szerint minden ingóságukat magukkal vinni A VIII. cikkely sokkal könyörtelenebb. E szerint az V. cikkelyben meghatározott számon felül is áttelepíthetők lesznek azok a magyarok, akik a Szlovák Nemzeti Tanács 1945. május 15-i 33. számú rendeletének 1—4. §-ában felsorolt bűncselekményeket követték el. Ugyanez vonatkozott azokra a személyekre, akiket a rendelet 5. §-ában felsorolt bűncselekményekkel vádoltak, azzal a megkötéssel, hogy ezek száma nem haladhatja meg az ezret. A VIII. cikkely voltaképpen azokra a személyekre vonatkozott, akiket a rendelet fasisztáknak, megszállóknak, árulóknak és kollaboránsoknak nevez, akiket az időben „háborús bűnösöknek" tartottak. Ők voltak azok, akik nem tarthattak igényt a VI. és VII. cikkelyben felsorolt kedvezményekre, vagyis csak ingóságaik hátrahagyásával települhettek át Magyarországra. A VI. cikkely 4. bekezdése szerint egyébként az áttelepülőknek nem volt szabad magukkal vinniük olyan iratokat, okmányokat, amelyek az elhagyott állam területén maradt ingatlanokra vonatkoztak. A magyarországi szlovák és cseh jelentkezők közül 1946. június 25-én 95 421 személy névjegyzékét terjesztették a magyar kormány elé, ezek közül azonban csak 73 273 települt át Csehszlovákiába, a többi meggondolta