Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában
VII. A félmúlt - 2. A Kassai Kormányprogram és következményei
A FÉLMÚLT 251 részének azonban megváltoztak a családi körülményei, esetleg konfiskálták családi házukat, melybe Szlovákia északi járásaiból vagy Magyarországról odatelepült szlovákokat költöztettek, így nem térhettek vissza szülőföldjükre; végleg Csehországban maradtak, ott telepedtek le családjukkal együtt. Megtanulták a nyelvet, gyermekeik cseh iskolába jártak, ott alapítottak családot. Az unokák többnyire már nem beszélik őseik nyelvét. A cseh- és morvaországi temetőkben egyre szaporodnak a magyar feliratú sírkeresztek, de évek múltán már csak egy-egy név árulja el, hogy ott egy fél évszázaddal korábban szülőföldjéről elhurcolt magyar hamvai pihennek. Az 1991. évi népszámlálás adatai szerint a cseh országrészekben 19 932 személy vallotta magát magyar nemzetiségűnek, s 20 260 még mindig magyar anyanyelvű volt. Nem tudhatjuk, mit hoz a jövő. Jó lenne, ha a későbbi nemzedékeknek nem úgy kellene e magyarokra emlékezniük, mint mondjuk azokra, akiket annak idején Konstantinápoly rabszolgapiacain adtak el a törökök, vagy azokra, akiknek utódai a Nílus felső folyása menién élő „magyarabok", illetve akik — a levéltárak tanúsága szerint — a franciaországi Provence 10-15 községében 1533 óta őrzik magyar származásuk emlékét. * A csehszlovák kormánynak Potsdamban nem sikerült elfogadtatnia a magyarok Csehszlovákiából való kitelepítését. Céljáról azonban nem mondott le. A 200 ezer magyar egyoldalú kitelepítését ugyan a párizsi békekonferencián sem tudta elfogadtatni, azt azonban igen, hogy az 1947. február 10-én Párizsban aláírt magyar békeszerződés 4. cikkelye tudomásul vette a lakosságcseréről 1946. február 27-én kötött egyezményt. A kormány a Szovjetunió kormányától kapott hathatós támogatást tervének megvalósításához. A lakosságcseréről folytatott csehszlovák—magyar tárgyalásokra 1946 februárjának első felében, az egyezmény aláírására pedig február 27-én került sor 34 9. A csehszlovák politika győzelemként emlegette, sőt ujjongva ünnepelte a kikényszerített Egyezményt, amely nagyon fontos lépés volt a csehszlovákiai magyarság megsemmisítésének útján. Már maga az elv is antidemokratikus. A háborúban vesztes Magyarországnak a győztes Csehszlovákiával szemben 349/ Az 1946. február 27-én aláírt egyezményt 145/1946. számmal publikálták a törvénytárban. Csehszlovák részről 1946. április 14-én ratifikálták, s a megerősítő okiratok kicserélésének napján, 1946. május 15-én hatályba lépett. — Sbírka..., 1946. évf., 1027—1035.1.
