Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában
VII. A félmúlt - 2. A Kassai Kormányprogram és következményei
248 A FÉLMÚLT 248 A deportáltakat a legszükségesebb dolgokkal sem látták el, egészségügyi ellátásról nem is beszélve. A „Sústreďovací tábor pre Maďarov v Petržalke" parancsnoksága által havonta kiadott névre szóló élelmezési jegyre naponta kaptak ugyan reggelit, ebédet és vacsorát, de nagyon csekély adagokban. Az időben egyébként egész Szlovákiában jegyrendszer volt. A táborlakó magyarok száma a tábor feloszlatásáig (1946) meghaladta a húszezret. A belügyi megbízott, Gustáv Husák nem vette át a pozsonyi magyarok írásbeli tiltakozását, s nem fogadta a küldöttségüket sem. Mindmáig homály fedi azoknak az áldozatoknak a kilétét, akiknek holttestét a pozsonyligetfalui tömegsír fogadta be 1945 nyarán, a csehszlovák—osztrák államhatár közelében. A határ menti futóárokban mintegy 90 minden bizonnyal magyar fiatal holttestét hantolták el. Bárkik is voltak az áldozatok, annyi bizonyos, hogy a történtek híre szájról szájra terjedt a városban, főként Pozsonyligetfalun, s később interpelláció tárgya volt a szlovák parlamentben, s újság is akadt, amely írt róla. Az eset csak fokozta a barakktábor lakóinak félelmét 34 4. A pozsonyi akcióval egyidejűleg Szlovákia-szerte megkezdődtek a letartóztatások, internálások. Az NB II elnevezésű hírhedt politikai rendőrség emberei számtalan magyart kínoztak meg ártatlanul. Azok a magyarok sem kerülték el sorsukat, akik 1938 után települtek a Magyarországhoz csatolt területekre. Az akkor kialakult önkény belső intézkedéssel az ún. „anyásokon" kívül olyanokat is átkényszerített a magyar határon, akik sohasem voltak magyarországiak, anyaországiak. A valódi magyarországiak közül többnyire olyanok éltek a bécsi döntéssel elcsatolt területeken, akik 1938 után házasság révén vagy foglalkozásuk miatt kerültek a trianoni határtól északra eső vidékre. Ezzel az akcióval kapcsolatban ismeretes a nyitrai székhelyű nyugat-szlovákiai katonai parancsnokság 1945. május 4-i felhívása a dél-szlovákiai járási nemzeti bizottságokhoz, amely szerint minden magyar nemzetiségű személyt „vallási, politikai vagy faji hovatartozásra való tekintet nélkül, tehát a cigányokat és a zsidókat is" (az antifasiszták kivételével) arra kell kényszeríteni, hogy 24 órán belül hagyja el az országot. Az érintettek azonban csak akkor szereztek tudomást a „felhívásról", amikor a hatóság emberei megjelentek náluk. Lényegében minden vagyontárgyuktól megfosztva áttették őket a határon, kiűzték őket az országból. A fellelhető adatok szerint 344/ Vö.: Čas, 1947. május 23. és 31., továbbá décember 21.; Janics Kálmán: A Duna menti sötét erdők. In: Vasárnap, 1994. május 22., 5. 1.; Botlik József: A pozsonyligetfalui magyar tömegsír titka. In: Szabad Újság, 1994. augusztus 10., 11.1.
