Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában
VII. A félmúlt - 2. A Kassai Kormányprogram és következményei
246 A FÉLMÚLT A csehszlovák szakirodalom erőszakos elnemzetietlenítésnek minősített minden olyan tevékenységet, amellyel valakit akarata ellenére rákényszerítettek, hogy más nemzet tagjává váljék. E tevékenységnek többféle megnyilvánulását ismerte. Ide sorolt egyebek közt minden ilyen célú gazdasági és politikai jellegű akciót, a nemzetiségi iskolák megszüntetését, a vallási megfélemlítést stb. Nem tekintette viszont erőszakos elnemzetietlenítésnek valamely nemzeti kisebbség erőszakmentes propagandáját 34 0. Mi történt valójában? A „visszaszlovákosítási" akciót mint a szlovákiai magyarság számának további csökkentésére irányuló „belső intézkedést" a hatóságok egy 1946 júniusában elfogadott kormányhatározattal indították el, amelyet a pozsonyi Belügyi Megbízotti Hivatal 1946. június 17-én részletes utasítással egészített ki (20.000/I-IV/1-1946. számú hirdetmény). Ennek alapján alakították meg a reszlovakizációs bizottságokat, s kézbesítették az idézéseket. A családfők számára lehetővé tették — „kegyet" gyakoroltak —, hogy a bizottság előtt megtagadják nemzetiségüket, és családtagjaikkal együtt visszatérjenek „eredeti" nemzetiségükhöz — a szlovákhoz. A reszlovakizációs bizottságok tevékenysége 1946. június 17-én kezdődött, s július l-jén ért véget. 410 820 személy nevében összesen 135 317 családfő írta alá a szégyenletes „kérvényt". A reszlovakizáció egyébként összefüggött az állampolgárság elnyerésével, s így földjeik, házaik, gazdaságuk, egyszóval a vagyonuk megmentésével. Az aláírást megtagadóknak számolniuk kellett az élelmiszerjegyek esetleges megvonásával, vagyonuk elvesztésével, az elhurcolással, kitelepítéssel stb. S bár a bizottságok mindjárt melegében elutasították 84 141 személy kérelmét, a reszlovakizáltak száma így is elérte a 326 679 főt. A központi szervek végül is kb. 200 ezer jelentkezőt fogadtak vissza a szlovák nemzet kebelébe 34 1. * A németek elűzése 1945 májusának első napjaiban kezdődött, mielőtt még a nagyhatalmak döntöttek volna a kitelepítésükről. Felsőbb hatósági szervek utasítására önkényesen kizavarták lakásaikból, összeterelték és kiűzték őket az országból. Még ma is borzadály fogja el az embert, amikor az Ausztria felé vonuló halálmenetekről vagy a lincselések számtalan áldozatá340/ Vö.: Peška, Zdeněk: Československá ústava a zákony s ní souvislé. I. kötet, Praha 1935, 330—331.1. 341/ Vö.: Zvara, Juraj: Maďarská menšina na Slovensku po roku 1945, Bratislava 1969, 67—68. 1.; Gyönyör József: Mi lesz velünk, magyarokkal?, 45—48.1.
