Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában
VI. A szlovák állam időszaka - 2. A zsidókérdés megoldása
220 A SZLOVÁK ÁLLAM IDŐSZAKA látogatniuk, nem lehettek újságírók, szerkesztők, folyóiratok külső munkatársai, kirekesztették őket az iskolákból és oktatási intézményekből (a népiskolák és speciális tanfolyamok kivételével), nem léphettek munkaviszonyba, háztartásaikban nem alkalmazhattak nem zsidó személyeket, nem alapíthattak zsidó egyesületeket vagy szervezeteket (a zsidó hitközségek kivételével), nem viselhettek fegyvert, nem kaphattak horgászengedélyt, nem vezethettek szlovák gépkocsikat, korlátozták utazásukat vonaton és más tömegközlekedési eszközökön, nem tarthattak rádiókészüléket, nem szerezhettek ingatlant, nem kaphattak útlevelet, értékpapírjaikat és aranyból vagy platinából készült tárgyaikat bankletétbe kellett helyezniük, s megtiltották nekik, hogy nyilvános gyűléseken részt vegyenek. Egyszóval Szlovákiában a zsidókat megfosztották állampolgári s emberi jogaiktól, kizárták a gazdasági életből, kirekesztették a társadalomból, kiforgatták vagyonukból, elkobozták értékes személyi tárgyaikat, ékszereiket, megkülönböztető jel viselésére kötelezték őket, csökkentették kenyéradagjukat, korlátozták őket a munkavállalásban, sőt szabad mozgásukban is. Teljesen törvényen kívül helyezték őket. S egyéb elképesztő sérelmekben, megaláztatásokban is részük volt. Internálták, deportálták őket. Amikor pedig már vagy 40 ezret elhurcoltak közülük, s jelentős részüket likvidálták, 1942. május 15-én — a képviselők teljes érdektelensége közepette — sor került a zsidók kitelepítéséről szóló 68. számú alkotmánytörvény elfogadására 28 5. Ennek alapján az elhurcoltak állampolgárságukat is elveszítették. A szlovákiai zsidóságot már 1942-re csaknem teljesen kiirtották. Számos zsidó úgy mentette meg az életét, hogy már 1939-ben vagy 1940-ben elhagyta az országot, de később is sokan menekültek közülük Magyarországra. A menekülők zömmel Gyűgy és Egeg községek térségében lépték át a szlovák—magyar határt. A helyi lakosság útbaigazította, támogatta őket, sőt a magyar határőrök sem viselkedtek velük ellenségesen. A római pápa államtitkársága levélben tiltakozott a zsidóüldözés ellen 28 6. Eredménytelenül. Sőt, a hatalom most már teljes titoktartás mellett készült a zsidók deportálására. Egyesek szerint 80 ezer, mások szerint 135 ezer embert készült kiűzni az országból. Vannak azonban olyan forrásművek is, amelyek szerint 88 ezer zsidó volt kitéve könyörtelen üldöztetésnek, akiket a hatalom minden polgári joguktól megfosztott 28 7. Még egy szokatlan jogszabály — az 1942. november 5-i 219. számú 285/ Ústavný zákon zo dňa 15. mája 1942 č. 68 o vysťahovaní Židov. — Slovenský zákonník, 1942. évf., 22. rész, 507—508.1.
