Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában
I. A köztársaság fénykora - 1. Az alkotmányos időszak
14 A KÖZTÁRSASÁG FÉNYKORA A nemzeti, vallási és faji kisebbségek védelmével az Alkotmánylevél hatodik fejezete foglalkozik. A nemzetgyűlés ebben a fejezetben rögzítette a Saint-Germain-en-Laye-ben aláírt kisebbségi szerződés rendelkezéseinek túlnyomó többségét. Az Alkotmánylevél preambuluma, amely az Alkotmánylevél politikai szellemének a kifejezője, alkotmányozó szubjektummá a „csehszlovák nemzetet" deklarálja, amikor az első mondatban kijelenti: „Mi, csehszlovák nemzet, ...1920. február 29-én a saját Nemzetgyűlésünkben a Csehszlovák Köztársaság számára alkotmányt fogadtunk el..." Az új állam alkotmányát tehát — függetlenül népének nemzetiségi összetételétől, nemzeteinek és nemzeti kisebbségeinek létszámától — a csehszlovák nemzet fogadta el. Ezzel persze ellentétben áll magának az alkotmánylevélnek az 1. §-a, amely nem a nemzet, hanem a nép fogalmat használja, mikor ünnepélyesen kijelenti, hogy „a Csehszlovák Köztársaságban minden hatalom egyedüli forrása a nép". A két fogalom, tudjuk, nem egészen azonos. Az új, egységes államban nemcsak a csehszlovák, illetve a cseh és a szlovák nemzet, hanem számos más nemzeti közösség tagjai is éltek, igaz, kisebbségben. Az államot annak megalakulása óta ők is alkották, függetlenül attól, hogy ezt a tényt alaptörvénybe foglalta-e a törvényhozás. Tehát ha nem is voltak államszervezők, államalapítók, ők is államalkotók voltak. Alkották az államot minden tagadás, vita és deklaráció ellenére is, egészen annak megszűnéséig. E rövid kitérő után térjünk vissza a hatodik fejezethez. A védelem lényegében csak a nemzeti és a vallási kisebbségeket érintette. Az említett szerződés alkotta a kisebbségek védelmének nemzetközi jogi alapját. A védelem részben különböző nemzetiségű csehszlovák állampolgárokra, tehát egyedekre vonatkozott, részben nemzeti, vallási és faji csoportokra, közösségekre. Zömmel az egyedek számára biztosított védelmet. A kollektív jogok elismerése tulajdonképpen az Alkotmánylevél 131. és 132. §-ában történt meg, de nem expressis verbis: csak a szövegből lehet rá következtetni. E két szakasz azonban nem meríti ki teljesen a kollektív jogokat. Ilyeneket — túlságosan óvatos fogalmazásban — az Alkotmánylevél 129. §-a alapján elfogadott nyelvi törvény is tartalmaz 1 2. 12/ A nyelvhasználat alapelveit az Alkotmánylevél 129. §-a alapján elfogadott 1920. évi 122. sz. törvény tartalmazza. Végrehajtására jelent meg az 1924. évi 27. sz. kormányrendelet, továbbá az 1926. évi 17. sz. és az 1928. évi 229. sz. kormányrendelet. — Sbírka..., 1920. évf., XXVI. rész, 268—269.1.; 1924. évf., 13. rész, 130—132.1.; 1926. évf., 9. rész, 57—76.1.; 1928. évf., 76. rész, 1443—1446.1.
