Gyönyör József: Terhes örökség – A magyarság lélekszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában
I. A köztársaság fénykora - 1. Az alkotmányos időszak
13 A KÖZTÁRSASÁG FÉNYKORA kötelezővé tegye az iskolákban. Ebből következik, hogy a kisebbségi iskolákban a hivatalos nyelvet sem részben, sem egészében nem szabad megtenni a tanítás nyelvévé. A csehszlovák állam azt is vállalta, hogy az állami, községi vagy más költségvetésből méltányos részt („une part équitable") biztosít az etnikai, vallási vagy nyelvi kisebbségeknek nevelési, vallási vagy jótékonysági célokra. A 9. cikkely rendelkezését azonban sajnos nem kellett kötelezően átvenni alaptörvényként. A szóban forgó kisebbségi szerződés bevezető részében található egy olyan megállapítás, miszerint a Kárpátoktól délre élő rutén nép („le peuple Ruthéne") Csehszlovákiához csatlakozott 1 0. Ez az első nemzetközi dokumentum, amely említést tesz a „csatlakozásról" 1 1. Magában a szerződésben a 10—13. cikkely foglalkozik a Ruténfölddel. Kárpátalja ennek a nemzetközi szerződésnek az alapján vált Csehszlovákia szerves részévé. Az említett cikkelyek francia nyelvű szövegében „le territoire des Ruthěnes au sud des Carpathes", azaz „a Kárpátoktól délre élő ruténok területe" fogalom szerepel, az alkotmánylevél 3—^. szakaszában viszont a Podkarpatská Rus, hiteles magyar nyelvű fordításában pedig Kárpátoroszország autonóm területe fordul elő. A Kárpátalja elnevezés későbbi keletű, a harmincas években terjedt el. Magában a nemzetközi szerződésben tehát csak a ruténok által lakott területről van szó, s szavai szerint csak a „rutén nép" csatlakozott a csehszlovák államhoz. Lélekszáma abban az időben megközelítette a félmilliót. Az itt élő magyarokról vag}' a Kárpátoktól délre eső terület népéről nem esik említés. A valóságban persze csatlakozásról sem beszélhetünk, hiszen a területet katonai erővel hódították meg, foglalták el. 10/ A Tízek Tanácsának 1919. február 5-i ülésén, tehát a békekonferencia megnyitása után Lloyd George brit miniszterelnöknek a csehszlovák határokkal kapcsolatos kérdésére válaszolva Edvard Beneš csehszlovák külügyminiszter felhívta a békekonferencia figyelmét bizonyos javaslatokra, amelyek „nem számítanak a csehszlovák területi igények közé". Ezek közül az első a Magyarországon élő ruténokra vonatkozott. Beneš szerint „A ruténok nem kívánnak magyar fennhatóság alatt maradni, s ezért felajánlották, hogy egy önálló államot alkotva szoros föderációba lépnek Csehszlovákiával. Számuk 450 000-re tehető. (...) a ruténok a csehszlovák állammal kívánnak szövetséget alkotni." — Vö.: Papers Relating to the Foreign Relations of the United States: 1919 the Paris Conference I—XIII. Washington 1942—1947. III. kötet, 876—887. 1. In: Sorsdöntések, Budapest, 138.1. 11/ A Saint-Germain-en-Laye-ben 1919. szeptember 10-én aláírt nemzetközi szerződés bevezető részében a következő szavakat olvassuk a Kárpátoktól délre eső rutén nép Csehszlovákiához való csatlakozásáról: „Que le peuple Ruthěne au sud des Carpathes a adhéré k cette union;". — Sbírka 1921. évf., 134. rész, 2301—2315.1.; Gyönyör József: i.m., 220.1.; Cseh szlovák Törvények és Rendeletek Gyűjteménye, 1920. évf., 489—512. I.; 1921. évf., 1247—1251.1.
