Cselényi László: Téridő-szonáta – avagy lehetőségek egy elképzelt szöveghez (1956-1981)

2/3 Mellemből mint ökrendező részeg szájából a véres húscafatok úgy buknak föl ezek az ájuldozó szavak a didergő napvilágra Fekete vér zuhog az éjszakában Fekete gyöngy ragyog az éhes fogyó napvilágon Fekete láng lobog a hűvös eszmét-perzselő szikkadt temetőben Karcsú oszlopok: tündöklő jégdarabok Ki érti meg az iszonyatos múltat Ki érti meg a didergő jövendőt Tizenötször serkedt a fű szívük fölött a csontos éjszakában Tizenötször hajtott az ág ágyuk fölött az éhes napvilágon Tizenötször lebbent a szél szemük alatt a füstös gázkamrák közt Fekete vér lobog az éjszakában Tizenötször sercent a fű lebbent a szél hajtott az ág S fejük fölött már nincs Isten se Krisztus megváltani iszonyú álmainkat Csak mi vagyunk zarándokok Eljöttünk ím e véres kikötőbe Terezín — viharzik a nép Fekete vér fröccsen az éjszakában Fekete gyöngy ragyog a napvilágon Fekete láng lobog a temetőben 5 mellemből mint ökrendező részeg torkából a véres húcscafatok 78