Cselényi László: Téridő-szonáta – avagy lehetőségek egy elképzelt szöveghez (1956-1981)

Tizenötször serkedt a fű Tizenötször lobbant a fáklya — fekete vér az őrült éjszakában Tizenöt árva liliom hajtott-nyitott-dalolt az ő véreres szemük alatt S fejük fölött fekete tér Fekete vér zuhog az éjszakában Tizenötször sercent a fű lebbent a szél hajtott az ág Suhog a zápor menetel a kegyelet az ifjúság Elképzelem: így meneteltek ők is így tolongtak a várkapu előtt Az örök menetelők így szorongtak a részeg éjszakában Míg eltűntek s már nincs Krisztus se Isten megváltani iszonyú álmainkat Csak vér meg fű meg szél meg ág Nézem: a várfalak előtt egy óriás diófa áll S alatta a perzselő szűz homokban négy-öt gyerek játszik az ülatokkal Mit tudnak ők mit tudhatnak a csontos éjszakáról Buchenwald Auschwitz Terezín füstös kamráiról Alit tudnak ők a múltról '74