Cselényi László: Téridő-szonáta – avagy lehetőségek egy elképzelt szöveghez (1956-1981)

2/1/4/3 Süvít a szél a komáromi utcán, meglebbenti a nyitva felejtett ablakokat, végigszáguld a háztetőn, s ha kitombolta magát, el-elcsitul egy-két pillanatra, általadván helyét az áldott, szívetlelket melengető márciusi napnak. Február, március. Fűzsendülés, rügyfakadás, bokrok, bimbók, lombok újulása. Olvasom, hogy Komárom története a sors csapásainak láncolatából fűződik egybe, s lakosainak szívós kitartásáról tesz tanúbizonyságot, hogy újból és újból fölépítették annyiszor romba dőlt városukat. Szomorú e fejezet, mert pusztító tüzek, árvizek, földrengések és háborúk szolgáltatják tárgyát. 2/1/2/1 Harminchárom negyed inga-ezred lebeg a kikövezett mennyezet Inga-tetők a múlt magasfeszültsége a múlt fala 1944 vasa Vak erdő az óra inga-kényszere kábelek kupája korpa kéj Anyánk a pince kényszerzubbonyában hasított agy hátgerinc-csigái 2/1/2/2 Gyerekkor: likas pléhdoboz Türelmetlenül ázik a folyóban A bér fejére több száz küométer Múltadig és múltadon tovább Hengersűrű Tőresőben ázik Ibolyántúli sugarak eszik A tű a cérna kényszerzubbonyában A föld szunnyadó csőhasábjai 57