Cselényi László: Téridő-szonáta – avagy lehetőségek egy elképzelt szöveghez (1956-1981)

2/1/2/3 Negyvennégyben egy háború s/után maradék-bomba gyutacs-ég okádék Midőn a názáreti seregeknek kikerics-oldat mozdulatlan stigma Koszértékek korpa-tengerek rettenetes csöngettyű harang-per Korpa kapsz kopasz karok korom-dal a kikericsek inga-járata. 2/1/2/4 Tavasszal történt májusban Akkoriban már végleg elsirattuk csonttá töpörödött szegény nagyanyánkat Erős hús-vér csupa szív asszony volt világéletében aztán egyszerre csak elkezdett fogyni töpörödni S fogyott napról napra szemmel láthatóan kézzel tapinthatóan Tudtuk hogy nincs bocsánat Akkortájt kaptam meg első útlevelemet még mondtam is neki: nagyanyó megyünk világgá De ő csak legyintett mintha csak mondta volna: másfelé vagyok én immár indulóban Aztán a vonaton a Fekete-tenger partján Szocsi felé közeledve ő jutott eszembe S láttam viasszá fagyott arcát semmivé zsugoruk kicsi testét A hullámok közt láttam szegény nagyanyámat aki úgy múlott ki ebből a vüágból hogy életében nem látta a tengert 58