Cselényi László: Téridő-szonáta – avagy lehetőségek egy elképzelt szöveghez (1956-1981)

1/3/3/1 Ma, 1965. július ötödikén, amikor e sorokat írom, hosszú, majd egy hónapos küzdelem után sikerült végre elzárni a csicsói gátat. Mindenképpen fordulatot kell hát hogy jelentsen ez a mai nap a Duna menti árvizek történetében, hiszen aki csak futólagosan is foglalkozott mostanában a Duna menti eseményekkel, tudja, hogy a legtöbb bajt éppen a csicsói gátszakadás zúdította a világra. 1/3/4/1 Rákütem mászik az alagút visszafelé akár a gyorsvo szappan Az emberélet útjának felén de akkor már benne a kiszedett Részeg asztag hátgerincén a percek csonka posta előre hátra össze Visszafelé épült a Pigalle szögletére kiköpi hiába 1/3/4/2 Legelőször az ujjaik ismerték fel a kikerülhetetlent Vonat ha nekidől az állomás falának Mögötte a feszülő ujjak görcse Ujjak sorsa: hiány a kénytelenben Az ittlét sűrű függönyei közt Párizsban a Saint Denis csövében Cigarettavégek: ujjaik Tegnap volt a hamutartók zöldje Holnap volt az ideggyógyintézet Függöny amit soha senki nem szakít s z é t 39