Cselényi László: Téridő-szonáta – avagy lehetőségek egy elképzelt szöveghez (1956-1981)

Papolhatsz neki hogy sebaj Lesz minden hús is búza is Nem hiszi már érzi a baj Nem az hogy nem lesz búzaliszt Nem hiszi már tudja a baj Mélyebben rejlik valahol S nem lesz olcsóbb se tej se vaj Attól hogy agitálsz papolsz Neki napestig csak legyint Nem hiszi már csak azt amit Saját szemével megtekint Saját kezével megtapint Mert tudja jól hogy nem könnyű Az életünk hogy nagy a tét S küzdeni akar igenis Küzdeni az új életért Vállalja sorsát az adott Világot nem baj hogy nehéz Nehéz volt mindig az ma is Nagyon jól tudja s mit sem érsz Azzal hogy véded tagadod Dolgozni akar küzdeni Nem az a faj ki ölbe tett Kezekkel hasát sütteti Mint egynémely földönfutó Ki dumáival többet árt Az ügynek mintha jégeső Veri le nyáron a határt Mert évek óta fúj a szél Ezen a tájon dúl a harc Tizenkét éve küszködik Egymással mint két összemart Halálra csókolt szerető Két nagy ellenfél múlt jövő És fúj a szél kegyetlenül '174