Cselényi László: Téridő-szonáta – avagy lehetőségek egy elképzelt szöveghez (1956-1981)

(VII) Mert hinni kell a gyárnak isszák a vért az izmot Mint csecsemő az édes bő tejű anyamellet Az érc a vas a kő a szén mint sárkányfejű szörnyek Követelik a teljes embert s a vasfegyelmet S ők csak mennek mert menni kell mert tudják hogy nem játék Az élet súlyos gondjait nehéz testükre öltik S minden csöpp piros vérüket acélba vasba szénbe Homokba kőbe falba malterba ércbe töltik (VIII) Amerre fut körös-körül erdő Áll a dombon nézi a világot Merre fusson ki ölébe fusson Sas szemében őzek riadalma Szagos fűben szendereg a május őrzi titkát szíve nagy szerelmét Merre fusson ki ölébe fusson Kivel ossza meg a szívverését Áll a dombon érzi a világot Lenn a völgyben vőlegénye várja Szagos fűben szendereg a május Közeleg a nyár tehervonatja S hiába fut körös-körül erdő 159