Cselényi László: Téridő-szonáta – avagy lehetőségek egy elképzelt szöveghez (1956-1981)

(IX) Fehér szoba bádog-fehér fala Fehér paplan tizenkét fehér ágyon Az ágyakon tíz lány fehér agya S tizenkét fehér kiterített lábnyom Fehér szoba hályog-fehér fala Sötét szobára nyílik ablaka A gondolatok fehér köpenyét Pillanatonként nyeli a sötét (X) Otthon a dundi asszonyok frissen sütött cipóval Gömbölyű hassal ízes illatos vacsorával Köszöntik a megtértet s ezernyi üggyel-bajjal Mi gondjuk sincs a szénnel a jövővel a gyárral Csak azt tudják hogy félnek ha éjfélt üt az óra S ha forrón zúg a vérük nincsen ki meglohassza S nincs aki rendbe szedné a kertet a kerítést Bár dől a ház s maholnap összeomlik a pajta (XI) Mi baja van vélem a világnak? Soha rossz szót nem szóltam senkire Soha egy mozdulattal meg nem bántottam senkit Mi baja hát velem a világnak? Kínáltam felkínáltam tudásom emberségem Csak a testem akarta Kívántam áhítoztam a bódító szerelmet Csak a testem akarta S bárhová fordultam igazamat kutatva Csak a testem akarta Soha rossz szót nem szóltam senkire soha egy mozdulattal meg nem bántottam senkit Mi baja hát vélem a világnak? 16.0