Cselényi László: Téridő-szonáta – avagy lehetőségek egy elképzelt szöveghez (1956-1981)

4/1/2/3 Rigóbánat fejsze-élvonal köpködő remény ölbeli tény Ág-komor fa-bíbor zsalu-mesterséges pályaudvar-csonka szimfónia-fal vak A rétek édes dara-dallamára valaki a múltat elviszi Közeleg a kibuggyan szeméből nem lehet az elmondani mondja 4/1/2/4 Elterültek egymással jóllakottan a csupa virág áprilisi földön Fölöttük sok száz színarany pillangó duruzsolta a magasfeszültséget S megállt a perc mint amikor kettétörik valahol egy dallam Nézték az égi juhokat sisteregtek-siettek napnyugatnak Elterültek és élvezték a percet a pillanat megrendítő csodáját Tudták hogy nincs bocsánat a nyári égbolt követeli vissza bárányfelhőnyáj át S újabb hosszú évezredek gondját-baját kell elviselniök a percért A kielégültség fikarcnyi ezerszer megszenvedett gyönyöréért 154