Cselényi László: Téridő-szonáta – avagy lehetőségek egy elképzelt szöveghez (1956-1981)

4/1/3 összefutó ránc a kőrisfák szívében Hol vagytok ó szemeim kik oly áldottnak véltetek egy arcot A világ szöveg-függvényeiben Éjjel mikor az árnyék immár két részre oszolt Kifestett arcú dallamok Ó ifjúság tennen hangodtól mámoros és társtalan Megérkezik a Déli-sark utánra A csontok mezején Az angyalok sötétek S aki a dallamokat egybefűzte Ki voltam éhes mint a gyíkok társtalan mint a krokodilus Üjra talpra áll a perc Ó holdözön te végtelen Nem ér fel hozzád értelem Rejtély honnan e százezer irányból százezer irányba