Cselényi László: Téridő-szonáta – avagy lehetőségek egy elképzelt szöveghez (1956-1981)

3/3/2/3 Anonymus, Árpád, Kctel, Alup-Tolma! Ezer esztendő vagy talán még ennél is több, pusztító tüzek, árvizek, földrengések, háborúk! Mi rejlik az évszázadok mélyén, mi forog a történelem kerekeiben? Komárom városa a történelem viharaiban majd tízszer porig égett, jó néhányszor romba dőlt, s pusztító járványok, pestis és kolera tizedelte több ízben is a népét. Micsoda hit, micsoda erő, micsoda akarat lehet ebben a népben, amely öt évszázad alatt tízszer építette újra meg újra városát! 4/1/2/1 Tüskerács a föld kitépett vemhe antenna-nem-fogta rosta-rács A legyek képzett kondái tükör-seb ezer vályú szabott arc-sötét Zsúpfedeles ágyak gáz elindul rigó-karének csont-szimfónia Gyalogágyú kékülő viharban jönnek-mennek égfél sodorja virág ég 4/1/2/2 Kör és tükör szabdalta végtelen Rákényszerült egy bekerített ágyra Tükörben figyeli magát az értelem Érzi: nyirkos a háta A félelemtől nyirkos hajnal perce A félelemnek nincs viharkabátja Kifeszül két irány közé az értelem Tanul közöttük lépni A tükör visszanézni... 151