Cselényi László: Téridő-szonáta – avagy lehetőségek egy elképzelt szöveghez (1956-1981)

3/3/4/3 fenn ült a magasban juhok betelni vele nélküle delelnek itt szép táj szegény próbálod búza nem zabi gyerek a kőből itt ? sötét fölötte darusáv siet amikor először mögött karbid hegyek élnek miért 4/1/1/2 Voltál te akkor ? Tizenhat És ő ? az emberek szabadoknak érzik Huszonegy Az özvegy ? Negyvenöt magukat mert hiszen tudatuk van Férjhez akarsz menni ? Nem tudom vágyaikról akarásaikról Gyereket akarsz ? Nem akarok az okokról pedig amelyek 4/1/1/3 körültek intett hát anyád nem akkor már meghalt az is és te te kivel élsz az ám mégiscsak füst hisz annyian mostohabátyámmal futott annának hogy hívnak magát sokáig hallgatott igen szőrben miben ismerte hát 4/1/1/4 egyszer csak egyszer szőke Matuzsálem természetben nagy zuhan nagyot csak nézni a kitasztított fényeket MIKOR MOZDULOK ŐK ÖLELIK EGYMÁST az egek bamba jézus-krisztus-arca a tudat képes a lét közvetlen pillanat ami meg foghatatlan alakítására ha másként nem 150