Cselényi László: Téridő-szonáta – avagy lehetőségek egy elképzelt szöveghez (1956-1981)

3/3/3 Fény fény fény fény a sötétből kimásztam a fényre feketéből átöltöztem patyolat-fehérbe fejemet egy pillanatra belemártottam a dicsőségbe Ámde árnyak zúdulnak rám nyújtogatja karmát jön felém az iszonyatos csupa-ín igazság általadni a jövőnek egy halandó fej nélkül maradt kalapját Végül is így végzi mind ki nem tud beilleszkedni a sorba morfium szárítókötél ideggyógyintézet sín bitófa jön felém a nagy sötét már érzem ahogy feltűnés nélkül taszít pokolra 129