Cselényi László: Téridő-szonáta – avagy lehetőségek egy elképzelt szöveghez (1956-1981)

3/3/3/1 sejti már tudja hogy miről menjen ? maradjon ? hogy kerülsz ide pajtás? madárszemek étlen-szom;an bolyong kerék hát akkor indulás szurony merre ? szőrtarisznya cipó kilenc falu ráköpve a hat árra messziről hurok 3/3/3/2 miért nézett olyan haragosan akkor hova hagysz ily méltatlanságot nagy isten mint vészéi te két förtelmes mondom én már többet nem akartam soha nem leszek mely keserűségben vagyok tudod-é hogy mulatságon voltunk épp ha jól emlék szem mily bolond is voltam világéletemben ezt fogadtad vala énnekem mindenben 3/3/3/3 kimentünk a frontra ahogy a Duna ránkszakadt ahogy idehaza már vittek is végestelen-végig gyalog mi voltam én nekik anyám apám asszonyom gyermekem vesztemre mert én háborúit csinálja más készül mire 3/3/3/4 azok meg csak ülnek fenn az autó gondolkodván viszonylik a tárgyhoz tárgy azért van mert én tudok róla az úr félelme a bölcsesség keresztül a pusztán azt ugatták ezt az öntudatba bezárt létet talányos élvezetre irányul el kell innen hurcolkodnia 130