Cselényi László: Téridő-szonáta – avagy lehetőségek egy elképzelt szöveghez (1956-1981)

3/3/2/3 Kilukasztott ég j uh vályú-tér dinamiterdő likas sarka A hasbeszélő angóranyulak üresen cseng a csülök-cselló Megindul galopp-ütemben a szél csülke alatt csörte csönd csábít A roggyant térdű mezei nyulak foga fekete fűbe vásik 3/3/2/4 Kezdetben az Isten döngölt álruha Teremté a földet Táltörténelem Lebegett az éter körömszakadékban Lebegett vala a vizek holtágaiban És nevezé az Isten barmait az égnek Legyenek világok Pusztító világluk És teremté az Isten bordából a vályút És lőn este és lőn reggel és fölébredt vala Az űr őrangyala Komor téli felleget köpött Egymásba ütközött Szaporodjatok és kopaszodjatok Mert megjövendölém a kábelek korát A vizek fölött borág És mondá Isten hozzád harmadik nap De még akkor sem nyughatott Csibész Vüágított az ész Hajtott pedig a föld likas virágot Illatoztak rajta a vÜágok Ki látott (engem?) És mondá Isten: teremtsük meg az embert Hasonlatosan a vízi herékhez Beléndek gyomrú füst-szakállú szálfa Királyok korgó éljenek a gyomrok íme néktek adok minden maghozó fiivet Volt nagy rémület Érszűkület És látta Isten hogy mindez nagyon jó És lőn este és lőn reggel a hatodik napon És elvégeztetett Fedő-vasárnap Alkotott vala az Űr egy űrőrangyalon A hetedik napon Hisz ideje lőn éppen megpihenni Ennyi bumlizás után Ür-orángután Valának pedig mindketten vályúba kitett Mezítelenek Annak okáért elhagyá a férfi Asszony-áldozat Szemért fogat Haszonlesők Nomádok Civilizáltak Szifilizáltak Heréltek Vetéltek Érdek Kezdetben teremté Isten az eget és a földet A zöldet 128