Cselényi László: Téridő-szonáta – avagy lehetőségek egy elképzelt szöveghez (1956-1981)

ŕ 3/4/4/3 Mondják, hogy gonosz asszony volt az anyja, hogy nem törődött a gyerekeivel. Csak arra emlékezik, hogy szép, szőke asszony volt, sovány és picike. Ha visszagondol rá, mindig csak egyféleképpen látja maga előtt: mintha fényképen maradt volna fenn ez az egyetlen mozdulat az anyja életéből. Mennek fát szedni, télen, az erdőre, s ő csak úgy látja szüntelen az anyját, ahogy akkor, fekete kendőbe bugyoláltan, hajlott háttal nekifeszül a szélnek, ő meg, a pici jószág, bukdácsol utána a köldökig érő hóban. Mennek előre, a szél vissza-vissza taszítja őket, ám ők újból csak nekifeszülnek, s mennek előre, ki tudja, hová ? 3/3/2/1 Tüskenyáj kiárusított szégyen jegenye-csuklya telepített árnyék Szelíd pogácsa kilenc szálú szélben sokszorosított üveg laktanya Bekerített pocsolya a szomja telepített szégyen szőr-csuha Kilenc szárnyú tengerek vitorla oltalom-fagott velő-mező Legelőször a bőr alatt ismerte föl hogy vége Láncolat-vak Körös-körül a bulvár összetépett Csőlámpák szomja Szőrmeidegek Tüllruhái egyetlen szál érve Amikor elmegy vissza se tekintett A szőrme ájulatban Az idegek kivasalva Körös-körül a bolgár háza égett 127