Cselényi László: Téridő-szonáta – avagy lehetőségek egy elképzelt szöveghez (1956-1981)

3/3/1 I Kalászos indulókkal rónák dicséretével köszöntött ránk e pompás tavasz barátaim virágos almafákon lebeg a könnyű élet szólnak a füstifecskék mereng a gólyahír Járjuk az erdők mélyét párolognak a földek szerelmesek szavától suttog a fürj a réten szántóvetők sürögnek izmosodnak a lombok feiünk fölött egy gólya kering a tágas égen íme mondja a költő — megáll a domboldalban hajával könnyű szellő játszik s az orgona súlya — szippant az érces tavaszi illatokból s tárulkozó tüdővel így szól dalolni kell Köszöntsétek az élet megújuló csodáját dicsérjétek a földek gyümölcs-ígéretét örüljetek a réteg virágos szőnyegének s daloljatok mert íme megújult a világ 125