Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Sziklay Ferenc: Kassa

bizonyult, mint a tiszta irodalmiság és az önzetlen jószándék összetartó ereje. A Kazinczy Társaság a bekövetkezett kudarc után sem adta föl a harcot s ismét az ő kezdeményezésére alakult meg két éve a Csehszlovákiai Magyar Irodalmi Szövetség, melynek tagegyesületei, vállvetett munkával talán meg tudják majd valósitani azt, ami a Társaságnak egymagában nem sikerült. Lehet, hogy a kisebbségi irodalom szlovenszkói centruma nem Kassán fog kialakulni, de a kezdeményezés dicsősége Kassáé marad. MŰVÉSZET. Az államfordulat után való fejlődés ismertetésekor említettük, hogy az új uralom kultúrérdekeltségei a régi magyar kultúrotthonokat foglalták el. így történt a színházzal is. Kassának több, mint egy évszázados a színházi múltja, 1816. májusában rándult át legelőször Miskolcról Kassára a pesti magyar szinjátszó-társaság, Murányi Zsigmond vezetése alatt s hogy milyen nagy volt a magyar színészet sikere a német múzsának épült szinházban, elég Déryné följegyzésére hivatkoznunk, aki megírja „Naplójában": hogy „Kilenc hétig voltunk ott és háromszor kaptuk ki fizetésünket". Csakhamar ki is szorítja a magyar színészet a németet s Kassa egy ú. n. I. rangú vidéki szintársulat állandó otthonává fejlődik (nyári állomáshelye Brassó volt). A sorsfordulat a kassai s általában a kisebbségi magyar 79