Tátra-almanach. Szlovenszkói városképek, Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Losonc, Lőcse (Bratislava. Tátra, 1938)

Sziklay Ferenc: Kassa

szinészetet száz évvel vetette vissza. Kassának, a magyar pénzen és magyar akaratból épített szinházban, csak kétszer hat hetes színi szezont engedélyeznek tavasz utolján és ősz elején, a többi időt, télvíz idején, vándorlással teugetik át Déryné ifiasszony késői utódai. A szlovenszkói magyar színészetnek mégis Kassa maradt az igazi otthona, itt szerzi vissza a színigazgató a rövid szezonok alatt is azt a deficitet, amit a kisebb vidéki városokban kénytelen társulatára ráfizetni. Kassán indult el a kisebbségi magyar színdarab-termelés is, sok szlovenszkói író eredeti, vagy fordított színdarabját mutatta be Faragó, amíg a kedvezőbb szezónbeosztás révén volt erre mód és lehetőség, amióta azonban a magyar múzsa csak vendégként látogathat saját otthonába, ez az elindulás is megfeneklett. A téli szezonban sem hallgat azonban el teljesen a szó a világot jelentő deszkákon. Amig Thalia hivatásos papjai és papnői az országutját járják, „Zuboly-Gyalu és társai" tartják fenn a szini kultura folytonosságát. A Kath. Legényegylet és a Kassai Iparoskör műkedvelői gárdái oly fejlettek, hogy a legnehezebb szini feladatok megoldására is vállalkozni mernek 8 olyan hírük van, hogy vidékre is ki-kirándulnak, hallatni a magyar szót olyan helyeken, ahol az már-már elhallgatott. Kassa zenei élete nem olyan szervezett, mint amilyent egy 70,000 lakosú nagyvárostól el lehet várni. Talán nincsen mégegy kulturális munkaterület, amelyen ekkora hanyatlás állt volna be a sorsfordulat által. Kassán ma nincs többé sem szinfónikus zenekar, de még csak egy pódiumképes kamarazene együttese sem. Hogy ennek a hanyatlásnak mi az oka, bajos volna 80